EKF - új hozzászólások

Tízsoros

Wed, 16 May 2012 10:59:55 +0200

Egy eleme, jele a pozitív elmozdulásoknak: "Légy Pécs Jövője!" - Pécs MJ Város Önkormányzatának civil pályázata. Nem értem, hogy miért nincs lényegesen nagyobb terjesztése.
LINK:
http://pecsicivil.hu/tartalomkezelo/tartalom/legy_pecs_jovojequot_-_pmjvo_civil_palyazata

Ötletfal - A (mi főterünk a) mi nappalink

Mon, 14 May 2012 13:04:29 +0200

Az ötletet nagyon jónak tartom, valóban mindkét oldal profitálhat belőle, sőt a lakosság is. De én helyszínnek inkább a Kossuth teret javasolnám, véleményem szerint ott nagyobb szükség lenne egy kis hangulatfokozásra, és jobban el tudom képzelni, hogy akár egymástól teljejsen különböző stílusú köztéri berendezések is megférnek egymás mellett. Félek, hogy ha a Széchenyi téren jelenne meg egymás mellett többféle bútorzat, berendezés, akkor az "agyonnyomná" a tér hangulatát.

Ötletfal - A (mi főterünk a) mi nappalink

Mon, 14 May 2012 12:50:46 +0200

Uraim!

Nekem azért tetszik az ötlet, mivel ez nem pénz hanem ötlet kérdése. Mivel sok szép terünk van most mint a Kossuth, Vasarely, Széchenyi -ezért kaphatnak különböző témákat. Valojában egy vendéglátó egységben fogyasztás nélkül nem lehet sokáig üldögélni és ha így embereket lehet megmozgatni akkor ott spontán alakulnának témák, utcai zenészek és más művészek. Ez természetesen a helyi kereskedelmet is élénkítené.

Ötletfal - A (mi főterünk a) mi nappalink

Mon, 14 May 2012 12:40:42 +0200

Nekem tetszik az ötlet. Jó lenne, ha normális környezetben (tisztán tartott) fogyasztás nélkül is le lehetne ülni pár percre.

Ötletfal - A (mi főterünk a) mi nappalink

Thu, 10 May 2012 21:47:10 +0200

Az elgondolás, miszerint a Belvárost a hasonló típusú kezdeményezések, időszakos akciók feléleszthetik alapvetően szimpatikus és előremutató gondolkodás.
Pécs belvárosának, azon belül is a Széchenyi térnek „nappaliként” való átértelmezése szintén jól csengő gondolat. Kérdés azonban, hogy egy város főterének nappalivá kell-e válnia? De talán a legalapvetőbb kérdés az az, hogy mi a probléma a főtérrel? Kevés a „zöld”? Nos egyrészről soha nem volt több fa a téren, mint jelenleg:
http://4d.uni-corvinus.hu/wp-content/uploads/kozpont_anno.jpg
http://retronom.hu/files/images/kepek/79/anno40.preview.jpg
Másrészt kialakult egy vélekedés a zöld hiányáról, ami valamilyen rejtélyes oknál fogva mindenki tudatába bekódolódott és észre sem vesszük a Széchenyi tértől 5 perc sétára eső zöldfelületi rendszert: Szent István tér, Nyugati Várfalsétány, Északi Várfalsétány. De ha már a nem létező problémára megoldást kell találni, hát azt semmiképp sem a város történelméhez mérten lesújtó „gagyizással” megjelenő pálmafákkal kell tenni… Bocsánat, ezt még leírni sem tudom indulatok nélkül.
A másik kérdés: valóban kevesen vannak a Széchenyi téren? Én ebben nem vagyok biztos. Jó időben tapasztalatom szerint délutántól estig kint van a triciklis kisembertől az idős, andalgó párig mindenki. A Széchenyi tér és az észak-déli tengely, valamint a főtér közelében a kelet-nyugati tengelyen nincs olyan mértékű probléma és forgalomhiány, mint például a Király utcán a Nappalitól keletre eső részen vagy éppen a Ferencesek utcáján. Éppen ezért javaslom, hogy az ötlet helyszíne változzon a Vasarely térre (Királyház előtti tér). Ez a tér ugyanis a Zsolnay Negyeddel való kapcsolatok részlegessége miatt teljesen elhagyatott, forgalom generálásra nagy szüksége lenne. Ráadásul koncepciójában is erősebbnek érezném, ha a kultúra negyedét a Belvárossal összekötő ponton egy élő kultúra jelenne meg, ahol a kicsik és nagyok meg tudják beszélni a napi eseményeket, eszmét tudnak cserélni. Üres üzlet van ott is bőségesen (sajnos), ami háttér-országként működhet. És az egyéb Belvárosi rendezvényeknek sem lenne útjában.
Még egy elemmel történő kiegészítést javasolnék: ha már nappali akkor olvasás. Javaslom nyilvános könyvespolcok kialakítását. Berlinben tapasztaltam meg hogyan is működik: adott egy polc a téren, amely kialakításának köszönhetően időjárásálló helyet biztosít a könyveknek. Az elhelyezett könyvek pedig olyanok, amelyeket már ritkán veszünk kézbe ugyan, de olyan szellemi tartalommal bírnak, amelyek másokkal megosztandók. Oszd meg! Könyved, gondolataid, érzéseid. Belvárosi nappali.

Ötletfal - A (mi főterünk a) mi nappalink

Wed, 09 May 2012 22:05:14 +0200

Kedves Zorán! Én sajnos már nem Pécsen élek, de a Széchenyi tér különösen kedves számomra, mert a Nagy Lajosba jártam 4 évig.
Nekem valahogy a természet hiányzik a térről. Jó lenne fákat, növényeket telepíteni, máris otthonosabbá válna a tér. Persze a zöldet valakinek gondozni is kéne, de az önmagában is vonzaná az embereket egy sétára, vagy csak egy kis pihenésre egy fa árnyéka alatt a kánikulában. Egy ilyen környezetben a kerti bútorok is jobban mutatnának. Lehetne, hogy cégek szponzorálják a növények ültetését, ami egy reklám lehetne nekik, vagy esetleg társadalmi munkában is lehet hogy működhetne. Sok sikert az akcióhoz!

Vitassuk meg - 13. Kell-e a kötöttpályás közlekedés Pécsnek?

Wed, 09 May 2012 10:12:47 +0200

Örülök, hogy létrejött ez a vitatéma, mert valóban nagyon sok dolgot érdemes a városlakóknak elmondani ahhoz, hogy világos legyen, miért vált világtrendé a villamos. Mivel ezzel a témával évek óta foglalkozom, vissza fogok térni erre részletesebben, de annyit már az előző két hozzászólás okán el kell mondanom, hogy arról nem lehet szó, hogy a meglévő hálózatra csak úgy rátuszkolják a villamost, és nem csupán a magas telepítési költségek miatt.
Mint köztudott, a villamos környezetbarát közlekedési eszköz, és nem csak a buszok, hanem a személyautók "kiszorítására" is használják. Most hirtelen a jeruzsálemi villamos esete jut eszembe, ami iszonyú beruházás volt, a konzervatív erők ott akadályozták, ahol csak lehetett, ráadásul topográfiailag tényleg elég nehéz terepen megy - http://podo-pro.hu/jeruzsalmi-villamos/

Ötletfal - A (mi főterünk a) mi nappalink

Wed, 09 May 2012 08:09:40 +0200

Kedves György! Ahogy az ötlet leírásában is írom: "A helyben való árulás természetesen az áruház információs pultos jelenlétét igényli csak (a raktárról szállít, nem innen)." Itt kvázi rendeléseket lehetne felvenni, a bútort az áruházból kellene elszállítani.

Ötletfal - A (mi főterünk a) mi nappalink

Wed, 09 May 2012 07:42:21 +0200

Nem szeretnék azok közé tartozni, akik mindent "zsigerből" elutasítanak, kritizálnak. stb. Az "ötlet" kapcsán jutott eszembe, hogy egy "bizonyos mennyiségú" gépjárműforgalommal is járna az ötlet megvalósítása !
Természetesen tudok arról, hogy a történelmi belváros egyes zónáiba hogyan kell /lehet behajtási engedélyt "szerezni"... viszont elképzelhető, hogy az esetleges bútorvásárlást megnehezítené a saját személygk.-val történő nehézkes megközelítés ? ( ill. esetleg ezen is elgondolkodni a szervezőknek.)

Vitassuk meg - 13. Kell-e a kötöttpályás közlekedés Pécsnek?

Tue, 08 May 2012 23:28:46 +0200

(totális laikusként, viszont az előző hozzászólást figyelembevéve)

El lehetne gondolkodni azon is, hogy a város egy alternatív tömegközlekedés-fejlesztéssel mit nyerhetne! Ha kifizetődő és kényelmes lenne valamelyik forgatókönyv - legyen szó a különböző meghajtási módokról és buszokról, aztán a szélerőműről, napelemparkról vagy egy hidrogént előállító-tankoló állomásról - azzal nemcsak a város nyerne, hanem akár követendő modellt is teremtene (amit nem mellesleg Pécs promotálása során is fel lehetne használni, a "zöld farok" ma már úgyis slágerré vált). Csak nagyon okosan kell kivitelezni! Nem tudom, hogy ilyen modellt hozott-e már létre valamelyik település Magyarországon (gondolom nyugat-európai példák már vannak).

Szintúgy az előttem szólóhoz kapcsolódva: amióta Pécsen töltöm az időm nagyrészét, mindig beleütköztem a villamost kérő/követelő véleményekbe, de a várost mind jobban megismerve én sem látom annak a lehetőségét, hogy miképpen is lehetne a villamosközlekedést SZERVESEN megvalósítani a már említett problémák (utcaméretek, közlekedési fennakadások stb.) miatt (esetleg kisebb méretű villamosokkal?).

Szinte lehetetlen egy ugyanígy szerves értelemben vett bicikliút-hálózat kiépítése is, amelyhez képest a villamos kérdése sokkal bonyolultabb feladatnak tűnik.

Tízsoros

Tue, 08 May 2012 12:19:00 +0200

Attól függ, hogy az interaktív felületek mennyire kínálják a közös munka lehetőségét. Ma már nem arra kellene épjteni, hogy majd hetente összeülünk, beszélgetünk, aztán majd lesz valami, hanem ki kellene használni a technikai adottságokat arra, hogy bárki, bármikor bekapcsolódjon, a lényeg, hogy olyan tudásbázis jöjjön létre, amely alkalmas arra, hogy abból merítve szülessenek döntések.

Tízsoros

Sun, 06 May 2012 16:24:19 +0200

Reménykedjünk, kedves Éva, hogy nem így lesz! A reménykedésre igazán komoly okot ad, ami az új városfejlesztési koncepcióra irányuló város-kooperációs tevékenység keretében, illetve annak hatásaként a városházán belül is történt, történik. Most épp az a kérdés, hogy sikerül-e a helyi tudáshálózatok bevonása a koncepció készítésébe, illetve hogy ezek a tudáshálózatok létrejönnek-e. Lásd: http://varoskoop.pecsicivil.hu

Tízsoros

Sun, 06 May 2012 15:01:49 +0200

Ma olvastam egy cikkben: "Nagy Csaba alpolgármester bejelentette azt is, hogy a város nemsokára közbeszerzési eljárást ír ki egy körülbelül harmincmillió forintba kerülő fejlesztési koncepció kidolgozására. " Na ettől kíméljen meg a Mindenható! Nem közbeszerzéssel kell jó programot írni, hanem kellő nyitottsággal és minél szélesebb közösségi koncenzusra törekedve! Már megint el fogják szúrni Pécs egy kritikus pontját!

Szerintem - a közterekről általában

Wed, 25 Apr 2012 05:07:21 +0200

A gördeszkásokról szóló heti kérdésre nem tudtam a legmegfelelőbb választ adni, ugyanis az nem volt a lehetőségek között. Mondjuk úgy, hogy a gördeszásokat a közterek áttervezésekor is és most is kihagyták a számításból...
A gördeszkások nekem annak ellenére szeretetre méltó gyerekek, hogy valóban rombolják a padodakat, a burkolatokat. Ám ez nem az ő hibájuk, hanem azoké a közterület-tervezőké, akik őket következetesen kihagyják a számításaikból. Pedig vannak, és létezésük akkor válik nyilvánvalóvá, amikor számukra alkalmas játéktér helyett ott vannak a flancos tereken, és tönkre teszik a burkolatot. Mert persze a burkolatot sem úgy tervezték, hogy intenzíz használatnak legyen kitéve...
Egészen más a helyzet az olyan városokban, ahol eleve számításba veszik, hogy a kamaszok is gyerekek, nem csak mászóka és homokozó kell, hanem gördeszka-pálya is. A gördeszkázás nem ektrém sport, hanem a városi gyerekek egy részének ügyességi játéka. Nem tiltani kéne, hanem kielégíteni az igényt, és akkor nem lenne szükség arra, hogy a flancos köztereket féltsük!
http://www.liveolley.com/2012/01/04/venice-beach-skatepark/

Ötletfal - Pécsi paradicsommadarak

Fri, 20 Apr 2012 15:13:39 +0200

Érzékeny pontomra tapintottál... a Nick-udvar nekem olyan mintha az otthonom lenne, pedig "csak" a nagymamám lakott ott, de éppen ezért minden nap oda vitt az utam az iskolából. Előbb a Gyakorlóból, aztán a Leőwey-ből. A szüleim keményen dolgoztak, anyám szendvics helyett pénzt adott, amit a könyvesboltban költöttem el, rendszeresen. Igy, sokszor az ebédről is megfeledkeztem, de a nagymamám tudta, hogy nagy valószínűséggel ott vagyok valamelyik könyvespolc tövében. Telefon nem volt neki, de átment a fényszövbe, a Fényképész Szövetkezet laborjába, és onnan telefonon leszóltak a könyvesboltba, hogy küljék haza a gyereket... A csemege volt a másik nagy kedvencem, de valójában a Király utca minden üzlete a "személyes ismerősöm" volt. Már gyerekkoromban fejben terveztem az átjárót, mert pont ott nem voltak érdekességek, és a városgazdász már megfogant bennem, úgy látszik... Már akkor is úgy éreztem, hogy az átjáró belső sarokpontjait ki kellene bontani, vagyis egy átjárhatóbb teret alkotni. Később, szakmai indíttatásból, de ki tudja, talán a gyerekkori emlékeim miatt sokat foglalkoztam a passzázsok működésképességével - ma már nyugodtan mondhatom, hogy vannak alapvető ismérvei, hogy mitől működik jól egy passzázs, és mitől döglődik.
Visszatérve a javaslatodra - nagyszerű! Gazdaságilag ez akkor megvalósítható ötlet, ha az egész tömb egy kézbe, és nem állami, önkormányzati kézbe kerül, mind a felújítást, mind az üzemeltetést illetően. Funkcionálisan is az lenne az ésszerű, ha egy olyan cég venné meg, amely kis magánbefektetők szövetsége, amely hosszútávú befektetésként kezeli az egészet. Egy ilyen konstrukcióban minden résztvevőnek van tulajdonrésze, de az nincs helyileg meghatározva - vagyis a mondjuk 3/1500 tulajdonrész maga sem nem lakés, sem nem üzlet önmagában. Ettől még egy család, amelynak tulajdonrésze van, lakhat az egyik lakásban, mégpedig olyanban, ami az adott életszakaszában a legmegfelelőbb - a bérleti díj és a tulajdonhányad egy dinamikus rendszerben szolgálja a legjobban mind a közösség, mind az egyén érdekeit. Csak erre, nem tudom, hogy van-e törvényességi háttér Magyarországon...

Szerintem - döntéselőkészítés és döntéshozás

Tue, 17 Apr 2012 14:32:42 +0200

Kedves Éva, ez nagyon jó ötlet volt tőled, ott már jeleztem is!

Ötletfal - Válaszváró rovat

Tue, 17 Apr 2012 11:16:50 +0200

Teljesen igazad van, Éva. Törekszem arra, hogy a FAL megalapozzon egy pozitív elmozdulást, és legyenek ráépülő fázisok is. Ehhez azonban a FAL-nak, rajta a helyi értelmiségi megjelenésnek erősödnie kellene, és persze szükség volna még energiákra is. :)

Ötletfal - Válaszváró rovat

Tue, 17 Apr 2012 07:20:50 +0200

Tisztelem a törekvésedet atekintetben, hogy kultúrált vita alakuljon ki - ez, szerintem a FAL-on sikerült is. Bizonyára nagyon sok munkád van benne. Ezzel együtt, a Hivatal távolságtartását kifejezetten rossznak tartom, és szerintem nem lehet azzal kimenteni, hogy az emberek durváskodhatnak. Igen, persze, ez lehetséges, hiszen annyira nincs párbeszéd, hogy nem tudják megtanulni az intelligens vita szabályait!
Ezért nem holnap, holnapután, hanem már tegnapelőtt szükség lett volna erre. El kell kezdeni, rendszeresen és korlátok nélkül. Akkor egy darabig biztos nem lesz egyszerű, de ha a Hivatal törelmesen reagál, akkor egy idő után letisztul, és nagyon fontos közösségteremtő erővé válhat.

Szerintem - döntéselőkészítés és döntéshozás

Tue, 17 Apr 2012 07:11:19 +0200

Kedves Tamás! Eddigi vitáinkat összefoglaltam egy cikkben - természetesen csak magamat idéztem, és az egész az én szemszögemből tálalja a mintegy két hónapja folyó "beszélgetésünket". http://podo-pro.hu/a-pecsi-villamos-esete/ Temészetesen, örömmel veszem, ha tovább vitatkozol velem, a cikk alatti hozzászólásokban folytathatjuk, hiszen a döntéselőkészítés és döntéshozás kategóriát kicsit szétfeszítettünk már.

Ötletfal - Válaszváró rovat

Mon, 16 Apr 2012 19:07:43 +0200

Kedves Éva!

Valóban lehetne a FAL-nak egy ilyen kimenetele. Meg kell azonban mondjam neked - noha elkötelezett vagyok a nyilvános párbeszéd mellett - hogy ezekkel a helyzetekkel kapcsolatban nagyon rosszak a tapasztalataim itt helyben és országosan is. A nem szervezett és koreografált, moderált beszélgetések általában hőzöngővé válnak, az uránvárosi programsorozaton is volt ilyen élményünk. Annak nem sok értelmét látnám, hogy az emberek konstruktivitás és kulturált formák nélkül, véleménynyilvánítással, kérdésekkel ostromolhassák a döntéshozókat, az ugyanis csak kezelni való háborgásba csap, és kellemetlenné válik azok számára is, akik az értelmes kezdeményezés hívei. A magam részéről abban látom a megoldás lehetőségét, hogy a véleményeket nem számonkérően, hanem elemző, érvelő módon jelenítjük meg. Ebben az esetben - ha lesz elég értelmes és kulturált vélemény, amik egymás figyelembe vételével alakulnak, és egyre inkább egy irányba képesek mutatni - megszületik a válaszra méltó, és választ igénylő első lépés. A kezdeményezés akkor gesztus értékű, ha nem követel, hanem motivál, legalábbis a jelenlegi magyarországi helyzetben, kölcsönös bizalmatlanságban ilyen módon lehet a dolgokat elmozdítani. A másik ilyen lehetőség szerintem a politika, a döntéshozás kezdeményező, felismerő, paradigmaváltó lépése lehetne, ami nem válasz és kényszerből születik, hanem a maga számára is tőkét képes kovácsolni. Az erre vonatkozó ötletemet itt az ÖTLETFALON az 56. sorszám alatt közzétettem, A KÉRDEZŐ POLGÁRMESTER címmel.

A politikusok, döntéshozó válaszai csak ritkán különböznek a nyilatkozataiktól, aminek oka, hogy politikai kultúrán túl az is, hogy az adott területtel kapcsolatosan hiányosak a szakmai ismereteik. Ez részben érthető, részben tarthatatlan. Változtatni nem lehet rajta úgy, hogy a elmondjuk a véleményüket. Olyan helyzeteket kell előállítani, amikben érthetővé válnak az összefüggések, és szerintem erre lehet egy jó módszer, ha a döntéshozó kérdezővé válik. Ilyen kölcsönösen előnyös modellek nélkül minden kérdésre ki lehet kényszeríteni válaszokat, de senkinek nem lesz jó. A döntéshozó utálja, hogy sarokba szorítják, de kimászik belőle, és a kapott válasszal pedig senki sem lesz elégedett. Mindez csak a bizalmatlanságot növelné, a beletörődést erősítené. Picit bizonytalan vagyok annak megítélésében is, hogy a felvetésed valóban ötlet-e egyáltalán, hiszen ezek a demokratikus, ám semmit sem érő eszközök, formák ma is rendelkezésre állnak. Az internetes hírportálok oldalain évente több alkalommal lehet feltenni kérdéseket az adott döntéshozónak, de ezek sosem vezetnek valóságos eredményre.

Szerintem - döntéselőkészítés és döntéshozás

Mon, 16 Apr 2012 12:56:25 +0200

Kedves Éva, tényleg sok mindenben egyetértünk. :-)

Eddigi hozzászólásaimat próbáltam nagyjából egy vágányon tartani, ezért volt egy két olyan felvetésed, amire még nem reagáltam. Hasonlóan Zorán is már felhozta ezt a témát, többször is, itt is, máshol is.

Ez a közöny meg mellé még ez az állandó panaszáradat - nem csak hogy azonosulni nem tudok egyikkel sem, de még az okát sem értem. És nagyon is zavar. De halvány ötletem sincs, ezt hogyan lehetne megtörni.

Sokszor azt gondolom, hagyni kell az egészet. Csináljuk a dolgunkat, aztán akinek nem tetszik, az tessék, jöjjön, szálljon be a csapatba, ha érvényesíteni akarja az elképzelését. De nem biztos, hogy ez helyes hozzáállás a részemről.

Azt vettem észre magamon, hogy ha összefutok valakivel, már nem azt mondom, hogy "szia, hogy vagy?", hanem azt, hogy "szia, látom jól vagy!". De ez nem sokakat zavar, mert a válasz általában az, hogy "jaj, ne is mondd..." - és innen már ismert a folytatás.

Szerintem - döntéselőkészítés és döntéshozás

Sun, 15 Apr 2012 20:58:53 +0200

Ha én beleásom magam valahová... szóval, Pécs város honlapjának angol nyelvű programajánlója botrányos! Elavult dátumú programok, szórakozóhelyek sehol, még az a szerény felsorolás sincs, mint a magyar nyelvűn, bár az is elégtelen! Igy aztán nem lehet elvárni, hogy egy turista nekivágjon az útnak - ez sem pénz kérdés!

Szerintem - döntéselőkészítés és döntéshozás

Sun, 15 Apr 2012 20:44:42 +0200

Folytatom a tudósításom a fellelt információval kapcsolatban:
Pl.:" Magyarország-Anglia-Magyarország Háztól- Házig! Hetente indul kisbusz Angliába, és onnan vissza. Idulás: Hétfőnként Vissza : Csütörtökönként Háztól-házig! Csomag korlátozás nélkül! "
Két útvonal van meghirdetve, és egyelőre nincs jelentkező - a honlap szerint. A Budapest-Pécs útvonal reális áron szerepel 3000 forint , a Pécs-London vicces - 300 forint - itt, nyilván, valami másról van szó.
Mindenesetre ezen a nyomon el lehetne indulni, hiszen a már meglevő szolgáltatásokra rá lehetne épülni némi kreativitással...

Szerintem - döntéselőkészítés és döntéshozás

Sun, 15 Apr 2012 20:24:40 +0200

Megnéztem a város honlapján, és a magyar változatban van egy külön regisztrációs oldal telekocsi szolgáltatásra. Tehát, valamilyen megoldás-kezdemény már van. Regisztráltam, és majd meg fogom nézni, hogy milyen rendszerben dolgoznak. Ez nem az általam ismert Oszkár, de attól még lehet nagyon jó. Visszatérek a közlekedési problémára, ha ennek utána néztem alaposan. Az angol nyelvű oldalon nem találtam meg a közlekedéssel kapcsolatos linket. Mindenesetre, ezt a városnak kellene hatékonyan megoldani - ez nem pénz kérdés.

Szerintem - döntéselőkészítés és döntéshozás

Sun, 15 Apr 2012 19:31:55 +0200

Ezerszer leírtam, de most is aktuális - az izraeliek attól sikeresebbek és boldogabbak is, mert ha látnak egy problémát, akkor nem jajveszékelnek, hogy valaki oldja már meg, hanem nekifognak és megoldják. Ha kell, összefognak, hogy megoldják a problámát, és miután megoldották, a következő problémára is úgy tekintenek, hogy miként lehet megoldani, nem pedig azon filóznak, hogy miért nem lehet megoldani.

Szerintem - döntéselőkészítés és döntéshozás

Sun, 15 Apr 2012 19:25:55 +0200

Amit a közlekedésről írtál, az sokkal inkább szervezésbeli hiány. Én, aki elvből támogatom a vasuti utazást, évek óta nem utazom a MÁV-al, hanem az Oszkárral. A vonat drága, mocskos és pontatlan. Megépítették az M6-ost. Miért nem tud a város olyan szolgáltatást produkálni, hogy a Ferihegyre érkező turistákat minibuszokkal "lerepíti" Pécsre? Van közlekedési probléma? Akkor azt kell megoldani, nem arra várni, hogy majd az állam, vagy az EU szíveskedik megoldani Pécs gondját !
Ha repülőjegyet veszek, rögtön megrendelem az Airportshuttle.hu szolgáltatást. http://www.airportshuttle.hu/
Online. Pécs városa nem tudna szövetkezni ezzel a reptéri céggel, hogy Pécsre legyenek kedvezményes járatok? Ha fontos a külföldi turista a városnak, akkor meg kéne tudja szervezni - a cég honlapján Pécs reklámmal és bevezető árakkal. Nem olyan bonyolult ez, ha valaki komolyan meg akar oldani egy problémát. Aztán, hogy a MÁV mikor lesz elfogadható közlekedés, az ugyan nem lényegtelen kérdés, de ebben a pillanatban Pécs aligha tudja befolyásolni. Viszont transzfer-iránybuszokat beállítani nem olyan elképesztően nagy feladat egy város számára...

Szerintem - döntéselőkészítés és döntéshozás

Sun, 15 Apr 2012 19:06:05 +0200

Tamás, akár hiszed, akár nem, ugyanarról beszélünk, csak kicsit más közelítésben. Amit a vendéglátóhelyekről írtál az megrendítő. Ennyire nem ismertem a sanyarúságot, mert rendszerint a mamámhoz jövök és ő is a tyúkokkal megy aludni, igaz, nem a belvárosban, és nagyon rossz néven veszi, ha "kimaradok". Ilyenkor mindig a 16 éves korombeli gyötrelmek jutnak eszembe, és azzal vígasztalom magam, hogy pár nap, majd Pesten élni is fogok... Viszont még nappal is feltűnő számomra, hogy mennyire nem mediterrán ebben a tekintetben Pécs. Az olasz barátodnak teljesen igaza volt.
Miért mondom, hogy ugyanarról beszélünk, de mégsem. Azt hiszem, hogy abban a tekintetben, hogy milyen várost szeretnénk látni Pécsett, teljesen egyetértünk, de abban már kevésbé, hogy ez a turistákon múlik. Nem, ez a pécsieken múlik!
Nincs elég és nem változatos a vendéglátás Pécsett - egyetértünk. De gondolod, hogy akkor lesz jobb és változatosabb, ha csak a turisták kiszolgálásából fog állni? Mert én nem hiszem. Az olaszoknál és az izraelieknél is attól van nagyon jó vendéglátás, éjjel-nappal, mert az olaszok és az izraeliek is szeretnek "kimenni". Szeretnek élni! Nem otthon zabálni a tv előtt, hanem kevesebbet, de jobbat, élvezetes körülmények között. És azért mert sokan szeretnék élvezni az életet, sokaknak van ebből munkájuk - ez egy felfelő törő spirál, szemben azzal a befordultsággal, ami a pécsi lakosság hétköznapi életét jellemzi.
Ezért mondom azt, hogy a jó vendéglátás alapjai akkor rakhatók le a városban, ha a pécsiek felhagynak a begubózással. A jó vedéglátóhelyek elsősorban a helyi igények kielégítésére jönnek létre - a visszatérő kuncsaft kedvéért főznek jól, és kedvesek a pincérek. A turista hab a tortán.

Szerintem - döntéselőkészítés és döntéshozás

Sun, 15 Apr 2012 15:33:44 +0200

Csatlakozva Zoránhoz, Éva 24-es hozzászólását én is lájkolom. A 23-as és a 25-ös kapcsán némi pontosítást szükségesnek érzek.

Szóval először is, ne csináljunk úgy, mintha Pécs fennállásának kétezer éve óta most készülnénk a legelső turista fogadására.

Én nem fikciókról és víziókról beszélek, hanem a már (régóta) létező gyakorlat továbbfejlesztéséről. A balatoni üdülőtelepes hasonlat semmilyen szempontból nem állja meg a helyét Pécs városával.

Ide már régóta azért járnak a turisták, mert ráharaptak, mert itt van valami különleges élet. A külföldi diákok háromnegyede is azért Pécsett tanul és nem Pesten, mert itt olyat talál, amit még Pesten sem. (Nem hagyom ki a poént: itt nem romkocsmák, hanem igazi romok és igazi kocsmák vannak.)

És nem hagyhatom ki a közlekedési infrastruktúrát sem. Bármiféle turisztikai fejlesztés nélkül, csak a közlekedés javításával megsokszorozható lenne a Pécsre látogatók száma. Pécsre nem lehet egy hétvégére ideutazni Nyugat-Európából, mert mire landol a brüsszeli vagy a frankfurti járat, az utolsó IC már rég elindult Pécs felé... Legalább egy IC legyen, ha már repülőterünk nincs is.

Nagyon sokan jönnének Pécsre egy-egy hétvégére, de az iszonyatosan rossz közlekedés miatt nem tudják megtenni. Ezt a "nemzetközi" barátaim rendszeresen a fejemhez vágják a facebook-on amikor hívom őket, Dublintól Kolozsvárig, Varsótól Beogradig. A kereslet tehát adott, türelmetlenül toporog, hogy mikor jöhetnek már végre.

Ezen a csoporton belül nem elhanyagolható a városból elszármazottak köre, akik szívesen és rendszeresen járnának haza évente néhány hétvégére szeretteikhez, barátaikhoz. Már ez a réteg is sokat tudna lendíteni az idegenforgalmon. De ez meg is történik "miniben", azon ritka esetekben, amikor egy hétvégéhez hozzá tudnak tenni plusz két napot az oda- és visszautazásra.

A kérdés tehát ('tudjuk, hogy ez az, amit a "potenciális vásárlók" szeretnének?') nem állja meg a helyét. Nem ez a kérdés.

Az a kérdés, hogy

1.) aki idejönne, de közlekedési okok miatt nem tud, az hogy tudna mégis ide jutni? --- Azaz nincs mese, a város megközelíthetőségén javítani kell. Ezt nem lehet a szőnyeg alá söpörni.

2.) aki viszont már itt van az mit szeretne MÉG, mármint a jelenlegi lehetőségeken túl. Ezt viszont pontosan tudjuk. Hogy mi az, ami hiányzik a városból, arra illusztrációnak néhány konkrét példát is felhoztam, ami az egyik kis esti vitához kapcsolódott:
http://ekf.afal.hu/vitassuk_meg?temaID=14&from=10 (1. hozzászólás)
http://ekf.afal.hu/szerintem?temaID=50 (4-8. hozzászólások)

3.) Ezek után - de csak ezek után! - fel lehet tenni ismételten a kérdést, hogy na jó, ez már megvan, de ezek után mit akarnak MÉG az idelátogatók? És ekkor, de csak ekkor van létjogosultsága az Éva (24.) által felvetetteknek, az ilyen-olyan szakmai, nyitott, kreatív stb. programalkotásnak.

Nagyon jó lenne, ha eljutnánk erre a szintre is, de addig nagyon konkrét megoldandó feladatok tornyosulnak előttünk, gigantikus felkiáltó jelként.

A törött bokát előbb be kell gipszelni, és csak gipszlevétel után jön az, hogy milyen cipőt vegyek fel.

Szerintem - döntéselőkészítés és döntéshozás

Sat, 14 Apr 2012 22:09:16 +0200

Kedves Éva! Ha ezen a honlapon nem csak a teljes oldalt lehetne lájkolni, hanem ez egyes hozzászólásokat is (mint ahogy ezt megoldani nem tudjuk), most a 23, 24 és 25. hozzászólásodnál megnyomnám ezeket a lájkokat. Így kénytelen vagyok (de jól esik) ideírni, hogy teljesen egyetértek azzal, amit írtál. Talán azon kellene gondolkodnunk, hogy amiről beszélünk, milyen lépéseken keresztül lehetne láttatni. Meg persze, hogyan lehet egy folyamatot elindítani, amely minden pillanatban eltörhet? A város-kooperáció (lásd jobb oldalon a banneren keresztül!) e szempontból a legmesszebb jutott kísérlet eddig, de még nagyon messze a pont, amikor azt mondhatjuk, áttörés következett be. Én nagyon szurkolok érte. A Nick Udvar típusú helyzetekkel kapcsolatban viszont sajnos nagyon szkeptikus vagyok. De persze annak is szurkolnék. :)

Szerintem - döntéselőkészítés és döntéshozás

Sat, 14 Apr 2012 20:42:52 +0200

Még Tamás felvetésére, a kultúra és a turistaparadocsom pécsi viziójához - tudjuk, hogy ez az, amit a "potenciális vásárlók" szeretnének? Vagy csak azért, mert azt hisszük, hogy ezzel Pécs rendelkezik, ezt akarjuk rátukmálni a kedves kuncsaftra? Nagy különbség!

Szerintem - döntéselőkészítés és döntéshozás

Sat, 14 Apr 2012 20:26:53 +0200

Nem tudom, hogy mi lenne a legjobb a Nick-udvarba, mert ahhoz, hogy az ember jó programot tudjon készíteni elég sok előzetes vizsgálat szükséges. Mindenekelőtt tervek, hogy az ember lássa a tereket, amelyeket élettel szeretne megtölteni. Aztán sok-sok napot kell eltölteni a környéken szemlélődve, sok-sok emberhez kell kérdésekkel fordulni - nem, nem azt kérdezni, hogy mit tenne a Nick-udvarba, annál sokkal szofisztikáltabb kérdéseket. Sokkal többet kellene tudni a Nick udvar történetéről, mint amit most a neten fel lehet lelni - könyvtárakban kellene kutatni. Aztán megérdeklődni nagy forgalmú ingatlanközvetítőktől, hogy mi a helyzet a pécsi piacon - évekkel ezelőtt csináltam egy ilyen vizsgálatot, de az nem elég.
Persze, vannak személyes emlékek, meg szakmai megérzés, amiből szintén el lehet indulni. Aztán van szomorú tapasztalat - nekem inkább pesti, a Gozsdu udvarról, ahol minden lehetséges hibát elkövettek - abból is lehet tanulni.
Igaza van Zoránnak, hogy ez felelősségteljes szakmai munkaként kezdődik, de közel sem úgy, ahogy erre a magyar gyakorlat szoktatta az illetékeseket.
A programkészítés olyan szakmai munka, amely optimálisan kell ötvözze a tapasztalatot, a kreativitást a nyitottságot mások véleményére és az alázatot, amely nélkül meglévő városszövetbe nyúlni nem szabadna.
A Gozsdu udvar elrettentő példa, hogy lehet megölni egy épület lelkét, amit egy öntelt építész , beruházó és az önkormányzati szervek együttese követett el, és évtizedek kellenek ahhoz, hogy a kárt, amit okoztak, némiképp helyre lehessen hozni. Ha idöben odafigyelnek a "civilek" riogatására, akkor meg lehetett volna előzni a bajt.
A Nick udvart nem a kocsmák, kávéházak sematikus betelepítése teheti egyedivé - azt alaposan ki kell találni.
Mostanában hajnaltól késő estig azzal foglalkozom, hogy megtaláljam azt a mikrorést, amiben egyedülállóan jó vagyok, amit csak én tudok magas szinten művelni. Ehhez olyan gyakorlatokat kell csináljak, amelyek a saját működési mechanizmusomat elemzik - ugyanezt el kell végeznie egy városnak is, hogy kitalálja, hogy mi benne a rendkívüli. Mindenkinek van ilyen, csak nem egyszerű megtalálni. Pécsen volt erre egy kisérlet, de túl hamar befejeződött, megragadt annál a sablonnál, hogy a kultúra városa. Ilyen van sokszázezer a Földön - meg kell találni azt, ami egyedi. Kemény munka, de nem lehetetlen.
Aztán van egy érdekes tel-avivi módszer, ami szintén tanulságos... a fokozatos lépések és az állandó visszacsatolás módszere. Kicsit a pesti romkocsmák módszerére hasonlít, de szervezettebb.
De a dolog mégis ott kezdődik, hogy a jelenlegi városvezetés kellően nyitott és tudatában van annak, hogy mit tesz a várossal?

Szerintem - döntéselőkészítés és döntéshozás

Sat, 14 Apr 2012 19:40:18 +0200

Lehet, hogy én földhöz ragadtan gondolkodom, de ruhellem azt a koncepciót, ami egy várost turisták kiszolgalojakent kepzel el. Szerintem, sok Balaton parti település is ezért haldoklik. Azt mar inkább el tudom képzelni, hogy a turisták raharapnak egy városra azért, mert ott van valami különleges élet, ami különbözik minden mástól !

Szerintem - döntéselőkészítés és döntéshozás

Sat, 14 Apr 2012 10:56:51 +0200

Aligha vitatható, hogy mindkettőtöknek sok igazsága van - mármint Évának és Tamásnak. Legalábbis én hajlamos vagyok mindkettőtök állításaival azonosulni, sőt azt hiszem, még számos más nézőpont, szempontrendszer is van, és éppen ezek egymásra vetítéséből lehetne kirajzolni valamit. Persze ehhez az is szükséges, hogy hagyjuk ezeket a szempontokat szempontrendszerré fuzionálni. Engedjétek meg, hogy én is bedobjak újabbakat, kicsit jobban ragaszkodva a téma eredeti felvetéséhez!

Szerintem az egyik ilyen alapvető kérdés, hogy a szakmaiság milyen szerepet és jelentőséget kap a döntések előkészítésében. Ennek nulladik lépéseként pedig a döntések előkészítésének szakmaisága határozza meg az eredményt. Ha az ország nem ismeri fel ezek, a folyamatok megtervezésének jelentőségét, mindig a következményekkel kell szembenéznie, az eredmények helyett. A döntéshozási folyamat rendkívül nagy veszteségekkel dolgozik. A politikai érdekrendszerek bénítják a rendszert, az apparátusok épp ezért, vagy tán ettől függetlenül is kafkai módon ürítik ki a tartalmakat, öntik ki a gyereket a fürdővízzel, vagy veszejtik el a gyereket a bábák között. Az ügyfelek, szakemberek pedig részt vesznek ebben, vagy mert már ők is így szocializálódtak, vagy mert nincs más választásuk. Mostanában azonban mindig felvetem, ahol csak lehet, hogy vajon mennyivel volnánk képesek jobb eredményre, ha a döntéshozás nagyobb mozgásteret biztosítana, vagy mennyit teszünk konstruktív és kooperatív módon annak érdekében, hogy a rendszer hatékonyabb és értelmesebb legyen. A környezetemben nem sok figurát látok, aki nem beletörődő, alkalmazkodó módon, a saját versenyhelyzetét szem előtt tartva, konfliktusokat vállal fel ennek érdekében. Ezzel nem hogy nem javítja, de meg is erősíti a rossz működést.

Visszatérve azonban a szakmaiságra és a döntéshozás folyamatára a véleményem sokban egyezik Éváéval, aki bátran és érthetően mutat rá sok hibára. A felemlített esetekkel is szerettem volna illusztrálni, hogy a megoldás nem olyan egyszerű. A Nick Udvart nem fogja a helybeliek kreativitása megmenteni, ez sajnos nem ilyen egyszerű. Ehhez kellene kreatív, kooperatív potenciál. Csakhogy ezek olyan készségek, aminek a teljes hiánya bénítja a társadalmat és a politikát is. Ezt talán egy másik témában kellene megbeszélnünk. Viszont amit itt egy új szempontként szerettem volna felerősíteni - s az előbbieket ezért hoztam fel - , hogy koncepciókra, folyamattervekre volna szükség. Nem papírcsomagokra csupán, hanem ezek mentén formálódó gondolkodásra, szemléletre, cselekvésre. Mindezekből nem hiányozhat a társadalomban meglévő potenciálok hasznosításának és a bizalom erősítésének szándéka. És persze ezzel sok szálon kapcsolódom Éva véleményéhez, de Tamáshoz is, amennyiben a város mozgásterét nagyban befolyásolja az országos színtér alakítása, a város helyzetbehozása. Viszont én amellett voksolnék, hogy a kezdeményezés dolgunk és felelősségünk.

Persze a másik oldalon is változások kellenek. Ide citálnám a KÉRDEZŐ POLGÁRMESTER ötletem, ami ebben lehetne egy lépés:
http://ekf.afal.hu/otletfal/attekinto?temaID=56

Szerintem - döntéselőkészítés és döntéshozás

Fri, 13 Apr 2012 23:52:46 +0200

Bár hajlok némi hedonizmusra :-) de azért nem a saját szórakozásom miatt tartom fontosnak a kulturális rendezvényeket.

Egyfelől ha már Pécs viseli a "kultúra városa" címet, akkor ez a név kötelez is.

Másfelől manapság nem lehet turizmust, idegenforgalmat kiszolgálni kulturális rendezvények és szórakozási lehetőségek széles választéka nélkül.

Pécsett a szórakozás nem a munka után jön, hanem szerencsére sokaknak az a munka. És jó lenne, ha még több embernek ez lenne a munka, ha erre valóban egy egész iparág épülne ki itt helyileg is.

Gondolom a Nick-udvarba sem gombatermesztő üzemet vagy okmányirodát képzelt el senki, hanem kávézót, butikot, galériát, fodrászt, ilyesmit.

De amíg nem lesz jelentős infrastrukturális fejlesztés, addig a várva-várt vendégek nem fognak idetalálni Pécsre a Nick-udvarba, hanem leragadnak a pesti romkocsmákban.

Mikor legutóbb Pesten az M0-án jártam, Pécs még csak ki sem volt táblázva. Úgy kellett tippelni, hogy Győr vagy Szeged felé hajtsunk-e le. Ezek után miről is beszélünk?

Szerintem - döntéselőkészítés és döntéshozás

Fri, 13 Apr 2012 19:02:12 +0200

OK, akkor deffiniáljuk a "tettvágyat". Az, hogy Magyarországon ma 10-14 órát kell dolgozni a megélhetésért, és ez a "normális" - az a népesség tűrőképességét jellemzi, nem pedig a tettvágyát.
Tekintettel arra, hogy erről írtam ma másutt, nem szeretnék másolgatni:
http://amichay.hu/mitol-boldogok-az-izraeliek/

És igazán sajnálom, hogy egy város működőképességét én nem a szinvonalas szórakozási lehetőségek számában látom. A tettrekészség számomra a hatékony és alkotó munkában jelentkezik, elsősorban. A szórakozás fontos, de csak ez után következik.

Éppen azért, mert igen sokat foglalkoztam városrehabilitációval, meggyőződésem, hogy nem a tárgyi infrastruktúra a legfontosabb. A pesti zsidónegyed például a "fejelsztések" dacára indult be, egyéni kreativitás alapon, és ha kevésbé lenne ostoba a városvezetés, akkor ennek tenne szépen alá az infrastuktúra fejlesztésével. Pécs nem az M6-os miatt nem tudta kihasználni az EKF-ben rejlő lehetőségeket.

Szerintem - döntéselőkészítés és döntéshozás

Fri, 13 Apr 2012 11:34:33 +0200

Kedves Éva, úgy látom nem vitatkozunk, hanem inkább elbeszélünk egymás mellett.

Persze, lehet, hogy igazad van, és a konkrét esetben jogosan lehet hibáztatni X. programszervezőt, hogy nem volt elég nyitott Y produkció befogadása kapcsán.

De ennek ellenére rengeteg nagyon színvonalas program zajlik a Zsolnay negyedben, a Kodály Központban, de újabban már szerencsére néhány belvárosi szórakozóhelyen is (Nappali, TiTiTá, Eozin, Kanta Bár, Püspöki Pince).

A mai napra 4 különböző színvonalas rendezvényre kaptam meghívást az interneten. Ehhez jön még hozzá a egy koncert a Kodály Központban, egy előadás a Művészetek és Irodalom Házában, a Zsolnay Negyed 4 rendezvénye, plusz a színház. És ez csak egy nap a sok közül, még csak fesztivál sincs éppen. Pécsett színvonalas programok tekintetében szerencsére továbbra is a bőség zavarával küzdünk - pontosan sokak tettvágyának és élni akarásának köszönhetően.

Azt pedig gondolom te sem gondolod komolyan, hogy bármiféle infrastrukturális vagy egyéb fejlesztés megoldható pénz nélkül, pusztán az emberek "tettvágyára" alapozva. Tettvágyból nem fog megépülni az autópálya határ felőli szakasza, ahhoz beton meg aszfalt is kell. Azt pedig pénzért adják, nem tettvágyért. Ha a tettvágy elég lenne, nem pangana a Nick-udvar sem.

Zárójelben azért megjegyezném, hogy ma Magyarországon az emberek napi 10-14 órát dolgoznak (sokan feketén), pontosan azért mert élni akarnak. Nem hiszem, hogy ezek után még bármiféle plusz tettvágyat számon lehetne kérni rajtuk.

Amit számon lehetne kérni, azok az EU-ból átutalt, de a fővárosban megakadt, eredetileg a vidéknek szánt milliárdok. Mert ugye ez a pénz egyszer már konkrétan megvolt, csak eltűnt.

Szerintem - együttműködés

Fri, 13 Apr 2012 09:59:47 +0200

Időközben elkészült a cikk az együttműködésről és a boldogságról...
http://amichay.hu/mitol-boldogok-az-izraeliek/

Szerintem - együttműködés

Fri, 13 Apr 2012 08:27:51 +0200

Szomorúan igaz, amit írtál Zorán a nyafogás öröméről...
Néha, magam sem tudom, hogy miért jövök ide, hányni a borsót a FAL-ra, máskor meg úgy érzem, hogy nem nézhetem némán azt, ami Pécsett, Magyarországon történik, akkor sem, ha magamat kimenekítettem abból a reménytelenségből.
A mentorom, néhány napja szóvá is tette, hogy nem tudok elszakadni - négy projekt közül három valamilyen módon kapcsolódik Magyarországhoz. Másfelöl viszont, az egyik projekt, ami kifejezetten arra irányul, hogy egy régi, de kiváló adottságokkal rendelkező épületet XXI. századi szintre emeljünk, egy win-win tipusú konstrukció keretében, azok a magyar résztvevők, akik ennek a projektnek a kedvezményezettjei lesznek, hiszen az ő ingatlanuk értéke is nő, a fenntartási költségeik pedig csökkennek, "viccesen" megjegyezték, hogy a zsidók megint megveszik az országot... ez esetben egy épület 51%-át, hogy előmozdítsanak olyan döntéseket, amely a 100%-nak előnyösek, de érthetetlen konzervatizmusból, az együttműködési készség teljes hiánya miatt ezek a döntések eddig nem születhettek meg.
Ahogy naponta olvasom az interneten a híreket, egyre nehezebben találok mentséget arra, ami ott történik. Viszont nem akarok beállni a panaszkodók sorába, így inkább egy konkrét javaslattal élek: a Nick udvar , személy szerint, nekem a szívem csücske, mert ott lakott a nagymamám, és 18 éves koromig, amíg Pécsett éltem, naponta jártam oda. A könyvesboltban költöttem el az uzsonna-pénzemet, a polcok közt olvasva, időnként az ebédről si elfeledkeztem. De a Nick udvar a tér funkcionális sarokpontja is, nem mindegy, hogy mi lesz a sorsa, és Isten mentsen meg attól, hogy egy külföldi pefektető találja ki! Ezért az együttműködés jegyében felszólítom Pécs lakosságát, hogy közös erőfeszítéssel, a legszélesebb közvélemény bevonásával találja ki a programot - Mi lenne jó a városnak? Ehhez a FAL nagyszerű felület lehet, ha Zorán kitalálja, hogy az épület és a környezet tervét miként lehet applikálni, vagyis minden részletében közzé tenni azt is, hogy most mi a helyzet, ki a tulajdonos, hány négyzetméterről van szó, minden szintnek a meglévő állapotbeli terve, stb. Innentől kezdve jöhet az "ötletelés", a vita, majd ezeket a virtuális vitákat át lehet tenni a helyszínre - magyarul, addig is, amig senki nem jelentkezik egy halom pénzzel, hogy éppen a pécsi Nick udvart akarja megmenteni, a város lakossága kemény szellemi munkával ki kell találja, hogy mi az épület adekvát helye, szerepe a városban. Ha erre, mondjuk egy-két év alatt születik egy koncenzusos program, akkor már sokkal nagyobb esélye van a városnak befektetőt is találni, persze nem úgy, ahogy eddig volt szokásos, zárt ajtók mögött, titkok felhőjében, hanem abszolút nyilt feltételekkel, hogy ne a korrupció, hanem a város nyerjen ezzel a projekttel. Ahelyett, hogy várnánk a sült galambot - mert azt hiába is várjuk -, kezdjünk el dolgozni azon, amin lehet, sőt kötelező lenne már dolgozni!

Szerintem - döntéselőkészítés és döntéshozás

Fri, 13 Apr 2012 07:40:00 +0200

Megint Tamással vitatkozom:15-16 hozzászólásával. Talán nem voltam korábban világos - nem hiszem, hogy várni kéne a külföldi, vagy hazai befektetőkre, hanem a városnak magának kellene a programot a közösségi érdekeket maximálisan figyelembe vevő programot kialakítani! Persze, nem csak a Széchenyi téri épületekkel kapcsolatban, hanem az egész várossal kapcsolatban!
A kritikai pályázatra készült írásom kapcsán elolvastam mindent, amit csak elértem a város stratégiai tervével kapcsolatban - rémes! Na arra aztán befektetőt találni nem lehet.
TLV-ben 600 ember, éveken át dolgozott a startégiai terveken (egy 400 ezer lakosú városban - minden lakosságcsoport képviseltette magát), és mire elkészült a közmegegyezést is képvislete, nem pedig egy zárt, szakmai kör agymenését.
Pécsett, ahol éppen az EKF valósága az intő példa, nem a másutt lévő felelősökre kéne nyomni a dolgokat, hanem felvállalni azt, hogy ahogy eddig a döntések születtek, az úgy rossz, ahogy van, és a város lakosságának érdekében, gyökeresen meg kell változtatni!
Semmire nem kell várni! Semmit nem szabad elvárni, sem az államtól, sem Európától! Tudomásul kéne venni, hogy abból kell jól gazdálkodni, ami van Pécsett, és felhagyni az állandó nyafogással, hogy ki mindenki hibás azért, hogy Pécsett nincs elég turista, vendéglátóhely, üzleti élet, stb.
Elmondok egy példát, ami szerintem, sajnálatosan jellemző:
Amikor tavaly novemberben láttam egy nagyszerű előadást Jeruzsálemben
http://amichay.hu/no-almodta-ferfi/ , rögtön az jutott az eszembe, hogy el kéne jutatni ezt Pécsre. Ott van a hatalmas Zsolnay kultúrális akármi... a társulat (5 fős produkció) tagjai azonnal rámozdultak az ötletre, már workshopot is felajánlottak a környék gyerekeinek. A pénzt az izraeli fél szerezte volna... Bevetettem minden ismerettségemet, voltak segítőim is Pécsett, de legutóbb kaptam egy levelet:
"Sajnos a Zsolnay negyedben az átküldött színpadméret/világítási rajznak megfelelő helyszínt nem tudunk biztosítani a produkciónak (legnagyobb színpad amit még felülről tudunk világítani – bár, ott sem a lerajzolt számú tréger áll rendelkezésre– 5-6 méter mély), így valószínűleg nem tudjuk megszervezni az előadást nálunk. Sajnos alapvetően nem rendelkezünk klasszikus színházi terekkel, s bár szoktunk színházi produkciókat bemutatni, azok általában különösebb világítási igény nélküli prózai kamaraprodukciók.
Üdvözlettel,
Kozma Gábor"
Nos, ahol a darabot láttam, az sem "klasszikus szinházi tér" Jeruzsálemben, de mindegy. A levélből számomra az derült ki, hogy nem akarják ezt a produkciót, tehát minimális kreativitással állnak hozzá.
A napokban arról próbálok egy cikket írni, hogy miért boldogabbak az izraeliek a magyaroknál - készült egy ENSZ felmérés, ahol a boldogságlistán 14. Izrael, 96. Magyarország. A megfejtés nem a pénz, nem is a biztonság, hanem az élni akarás, a kiolthatatlan tettvágy.
Számomra, az öt Magyarországon töltött év fájdalamas felismerése, hogy ez az ott élőkből majdhogynem kiveszett... pedig senki más nem váltja meg az ország sorsát, csak azok, akik ott élnek.

Szerintem - döntéselőkészítés és döntéshozás

Fri, 13 Apr 2012 06:54:01 +0200

Az ingatlanadóval kapcsolatban egyáltalán nem "kívülről" osztom az észt, mert Magyarországon tartózkodásom 5 éve alatt állandóan ezzel foglalkoztam: http://podo-pro.hu/podo/
Más kérdés, hogy három kormány utasította el azt, hogy áttekinthető, világos és az érdekrendszereket egyértelműsítő helyi adó rendszer szülessen, a káosz helyett, ami ma van.
Ezek után nem maradt más hátra, mint levonni a következtetést, hogy egyelőre nincs olyan politikai erő, az ellenzékben sem, amely a szemfényvesztő populizmust feladva, koncepcionálisan tiszta programmal állna a választói elé.
A lényeg, természetesen a rendszerben van, és a legnagyobb hiba, ha "kimazsolázzák", illetve szétbontják a kapcsolatot a gazdasági, társadalmi és városépítészeti elemek között. Az ingatlanadó büntető eleme nem akadályozhatja meg egy épület bontását, ha a bontást, adott esetben más jogszabályok nem tiltják, de igenis befolyásolja a tulajdonos döntését, hogy hagyja szétrohadni az épületet, vagy kezd valamit vele.
Egy olyan hasznosítási pályázat, amely részletei nem ismertek, a nyilvánosság kizárásával születnek, viccnek is rossz. Arról már nem is szólva, hogy évekkel ezelőtt valami rálátásom volt néhány pécsi épület "hasznosítási" kísérletére, amely során a magyar tárgyaló felek botrányos tesze-toszaságát volt alakalmam megfigyelni. A külföldi befektetők egy idő után belefáradtak abba, hogy semmit nem lehet lezárni, mintha állandóan ott lebegett volna, hogy a magyar tárgyalópartnerek "valamit várnak" - ez a külföldi partner pedig nem szokott korrupciós pénzeket fizetni, így az üzlet nem jött létre. A nyilvánosság előtt zajló program-alkotás, majd a gazdasági elemek nyilt versenye az egyetlen lehetőség arra, hogy ne szülessen egy újabb elfuserált projekt, mint amiből már ma is túl sok van Pécsett.
Ha már a Nádort említjük, ezt Horváth Andrásnak is elmondtam, hogy bődületes hibának tartom, hogy a mélyparkoló egyik kijárata, amit ráadásul nem is használnak ma, hiszen a Széchenyi teret, nagyon helyesen, autótlanították, szétverte a kávéházat - a városháza felelőssége ebben hatalmas, hiszen példátlan eset egy ilyen megoldás engedélyezése, miközben a téralkotás egészen más irányban halad. Nem ismerem a részleteket, de pont az ilyen abszurd helyzetek lehetnének kizártak akkor, ha a döntéseket megelőzné a nyilvánossági kontroll. A Széchenyi tér térfalai hasznosításának kérdése közügy kellene legyen!

Ötletfal - Dénesi Ödön tér Uránvárosban

Thu, 12 Apr 2012 07:04:49 +0200

A javaslattal egyetértek ! Épp' a napokban érdeklődtem, hogy a 17 emeletes épület előtti térnek mi a neve. Sétáim során tapasztaltam, hogy - egyes utcákban (elején - végén) vannak "emléktáblák" (?) az utcák névadójáról (pl. Hajnóczy,Kőrösi Cs. S.- Türr I. és mások ) viszont az utcanevek változása után ( 39-es dandár = Esztergár L.) már nincs "tábla." Pontosítandó !- mert elképzelhető, hogy csak az én figyelmetlenségem.
Más : régebben láttam/hallottam a PécsTv önkorm.ülés közevetítésében az "ígéretet," hogy a pécsi szobrok főbb adatait (alkotó,feláll.ideje, elnevezése) egy táblán (?) majd mellékelik a szobrok mellett.
Adatok itt > http://www.szoborlap.hu benne Pécs / és a Térkép-re katt' az adatok többsége megtalálható !

Szerintem - döntéselőkészítés és döntéshozás

Tue, 10 Apr 2012 13:47:52 +0200

Előző, 15. számú hozzászólásom folytatása (konkrét számadatokkal!):

Az M6-os autópálya esete ehhez hasonló, azzal a különbséggel, hogy itt egyértelműen csak az államnak van felelőssége abban, hogy nem készült el a határig, így Pécs továbbra is a fővároshoz csatolt "zsákfalu" maradt.

Nem kifogás, hogy nem volt rá pénz, mert lett volna!!! Egy korábbi időszakban Magyarország vidékfejlesztési célra 1400 milliárd forintnyi támogatást hívott le az EU-tól. Ez régiónként 200 milliárd forint lenne, de a Dél-Dunámtúlra mégiscsak ennek 5%-a, 10 milliárd forint érkezett meg. A közép-magyarországit (a fővárosit) leszámítva a többi régió is hasonlóan rosszul járt.

Az EU-ból megérkező, de a Dél-Dunántúlról mégis hiányzó 190 milliárd forintból akkori árakon a következőket lehetett volna megépíteni a régióban:

- szabványos hosszúságú kifutópályát a pogányi repülőtéren

- az M6-os autópálya el nem készült szakaszát a beremendi határátkelőig (Horvátország, Bosznia-Hercegovima és az Adria irányába)

- az M6-os autópályát a barcsi határátkelőig is, így Pécsnek autópálya összeköttetése lenne Zágráb-Ljubljana-Észak-Olaszország irányába is.

- Duna-híd épülhetett volna Mohácsnál. A Dél-Alföldi Régió pedig (a szintén meg nem kapott támogatásból) megépíthette volna a jelenleg még csak nem is tervezett Pécs-Szeged autópályának Mohács-Szeged közti szakaszát. Pécsnek így Szebria és Románia felé (ezen belül több testvérvárosunk felé is) autópálya-összeköttetése lenne.

Ha a rendelkezésre álló pénzekből mindez megvalósult volna, Pécs szerves része lenne az európai légi, szárzaföldi és vizi közlekedési hálózatnak. Nyilvánvalóan megjelennének valódi befektetők is, nem csak amolyan potyakedvezmény-leső gazdasági kalandorok, amellyek parlagon hevertetik városunk (és más városok) értékes ingatlanjait.

De amíg a vidéknek szánt EU-s támogatásból a központi elosztás reptereket, utakat, hidakat sikkaszt el, csöppet sem lehet azon csodálkozni, hogy Pécs kellős közepén kísértetkastély a Nádor Szálló és a Nick-udvar.

Szerintem - döntéselőkészítés és döntéshozás

Tue, 10 Apr 2012 13:44:26 +0200

A Nick-udvarral kapcsolatos hét kérdésére a "fogalmam sincs" választ jelöltem, bár nem szívesen. Szeretném, ha lenne fogalmam, mint ahogy az elmúlt évek-évtizedek folyamán ez más többször meg is történt: Időnként mindig felreppent valami koncepció, amivel többé-kevésbé egyet is tudtam érteni. Majd pedig ezek mindegyike szép lassan a feledésbe merült.

Elviekben egyet tudnék érteni Éva felvetésével; de mint ahogy Zorán a Nick-udvarral kapcsolatosan, én pedig korábban a belváros-Zsolnay-negyed közti térséggel kapcsolatban már írtam: ezek a szép elvek a gyakorlatban Pécsett nem élnek meg, nem tudnak érvényesülni. Hozzáteszem: nem csak Pécsett, de a fővárost és szűkebb környezetét leszámítva sehol máshol nem működnek az országban.

Abban is igazat adok Zoránnak, hogy az ördög a részletekben lakozik, jelen esetben tehát nem mindegy, hogy milyen konstrukcióban, miről állapodik meg a város és a (potenciális vagy valós) "befektető". Tehát a mindenkori városvezetés felelőssége elvitathatatlan a kialakult állapotokat tekintve. Akik közelebbről ismernek jól tudják, hogy az ezzel kapcsolatos véleményemet nem is szoktam véka alá rejteni.

Ugyanakkor - mint ahogy erre ebben a rovatban már többször is utaltam - városunk (és a vidéki Magyarország) lényegesen kiszolgáltatottabb helyzetben van annál, semhogy az határozná meg állapotát, hogy helyi szinten jobb avagy rosszabb döntések születnek-e meg. Lehet bírálni a helyi vezetőket, hogy nem hátúszásban hanem gyorsúszásban kéne a part felé tempózni; de az már nem az akarata ellenére mélyvízbe dobott embertől függ, hogy egy feszített víztükrű medencében avagy a viharos Balaton közepéről kell partot érnie.

Pécs az elmúlt években felkerült a világörökségi listára és viselte az Európa Kulturális Fővárosa címet is, de úgy látszik, hogy még ez sem volt elég vonzó a magántőke számára. De ha ez nem, akkor micsoda? Mitől tudnánk ennél is vonzóbak lenni?? Pécsett még azok a "befektetők" sem fektetnek be, akik a vendéglátás és idegenforgalom zászlóshajói lehetnének - illetve konkrétan elvárható lenne, hogy legyenek is! Ilyenek például a Nádor és a Balokány, de biztos van még több érintett tulajdonos is. Emlékszem még azokra az időkre, amikor az EKF még szóba sem került, de már az utolsó utáni határideje is lajárt annak, hogy a Balokány tulajdonosa a nyilvánosságra hozott elképzelései alapján kettő(!) korszerű fürdőt is nyit a területen. A középtávú tervekben pedig kettő(!) szálloda építése is szerepelt.

Azt vizsgálva, hogy miért is van ez így, többféle következtetést is levonhatunk. A helyzet például kapásból cáfolja a szabad piac mindenhatóságáról és mindent üdvözítő voltáról szóló (neo)liberális dogmát.

De egy sokkal konkrétabb síkon maradva, én a potenciális vendégforgalom és a ponenciális befektetési tőke távolmaradásának - legalábbis egyik - okát a város közlekedési elszigeteletségében látom.

Az egyik neuralgikus pont ugyebár a repülőtér. A város repülőtere olyanra sikeredett, amelyik kifutópályája nem éri el az előírt szabványos hosszúságot. Ebben az önmagában is abszurd történetben semmi nem menti fel az akkori városvezetést, mint építtetőt a felelősség alól. Mint ahogy felelőssége van az azótai összes városvezetésnek is abban, hogy egyikük sem pótolta a hiányosságot.

Ugyanakkor itt azért megmutatkozik az állami felelősség is! Európában sehol nem úgy működik, mint nálunk, hogy ott épül repülőtér, ahol van rá pénze a helyi önkormányzatnak, aztán ha elfogy, akkor "majd leközelebb folytatjuk" felkiáltással félbe hagyják. Másfelé a regionális repülőterek a regionális és országos közlekedésfejlesztési koncepció részeként születnek meg.

Elvégre az országos érdek is, hogy az infrastruktúra-fejlesztés ne a gazdagabb régiók helyzeti előnyét növelje, hanem egyfajta esélyegyenlőséget biztosítson a leszakadó, vagy már leszakadt régióknak is!

(Helyhiány okán fentebb folytatom.)

Szerintem - döntéselőkészítés és döntéshozás

Mon, 09 Apr 2012 23:50:05 +0200

Érdekes Éva, hogy kívülről nézve a folyamatot ezt tanácsolod, ugyanis mindkét javaslatod itt kitermelte az ellenpéldát... A Nick Udvarra írtak már ki hasznosítási pályázatot, vagy legalábbis folytattak ilyen tárgyalásokat. Persze az ilyen konstrukciókban is a részletek lakozik az ördög, s mi a részleteket nem ismerjük, csak a közzétett eredményt, pontosabban az eredménytelenséget. Hogy mit kellene másképp csinálni, nem tudni, hiszen nem tudni azt sem, mi volt a rossz. Bizonyára érdemes volna elemezni a helyzetet, de az valószínűsíthető, hogy a ráfordítás és a remélhető üzleti hasznon nem álltak arányban. A Nádor esetében bizonyosan igaz ez, a házat a mi irodánk tervezte meg (át) két alkalommal, s ebből csak egy töredék valósult meg, érdemi funkció a házba nem költözött. Oka, hogy a befektető az elnyert vissza nem térítendő támogatások mellett sem valószínűsítette a megtérülést. Meglátásom szerint a város turisztikai koncepciója nélkül ez érthető, miközben éppen a város koncepciójában is szerepet játszhatna a szálloda. (Utóbbi csak kis részben.)

A magára hagyott épületek büntető adója kapcsán azt látjuk éppen, hogy értékes és építészetileg is figyelemre méltó épületeket kezdtek el bontani, mert a vállalkozások számára olcsóbb a bontás, mint a több évi ingatlanadó, s ez a meggondolatlan új adó kivetésének következménye. Nem tudom, emlékszel-e a Tüzér utcai Tejüzemre. Gyönyörű ipari épület, ha jól emlékszem, Köves Emil tervei alapján, s most mennek neki csákánnyal, és nem ez lesz az egyetlen. éppen a megmentésükért kellene most szót emelni. Szóval úgy látszik, nálunk nem úgy mennek a dolgok, mint ahogy az máshol akár logikusnak is tekinthető...

Ezzel persze nem akarom azt állítani, hogy a javaslatod ne volna megfontolandó, s amit mindig sugallsz, hogy koncepció kell, magam is osztom. Csak valahogy nagyon sajátos konstellációkat kell(ene) itt megvizsgálni. Nem tudom, hogyan lehetne elérni. Gondolkodom rajta magam is.

http://www.bama.hu/baranya/kozelet/eltuno-pecsi-gyarepuletek-436650

Szerintem - döntéselőkészítés és döntéshozás

Mon, 09 Apr 2012 20:53:38 +0200

A Nádor és Nick udvarral kapcsolatos szavazás okán leírnám, hogy mit kéne tenni... alapvetően persze a szolgáltatás-alapú ingatlanadó rendezné ezt az ügyet is, mint annyi mást a települések gazdálkodásában, ugyanis aszerint az üresen álló ingatlan tulajdonosa büntető-adót fizet, mindaddig, amig az ingatlan üresen rombolja a városképet és a városi életet magát. Nem tudom, hogy most mi a helyzet a Nádorral, és ki a tulajdonosa a Nick udvarnak, de ennek a két épületnek a sorsa kritikus mértékben befolyásolja a Széchenyi tér sorsát, ezért a tényeket, a jelenlegi jogi helyzetet ismertetni szükséges a lehető legszélesebb körben - mondjuk éppen itt a FAL-on. Ha a Nick udvar önkormányzati tulajdonban van, akkor ki kell írni egy hasznosítási pályázatot - ezen bárki indulhatna, de a pályamű üzleti tervet is kell, hogy tartalmazzon, nem csupán építészeti elgondolást. Ha ezt közmegegyezéssel elfogadta a város lakossága, akkor lehet a programra befektetőket keresni, nem előbb!

Szerintem - döntéselőkészítés és döntéshozás

Sun, 08 Apr 2012 12:42:47 +0200

Igen, és miért kell erről hallgatni? Miért nem kiabáljátok ezer torokból, hogy ez nincs így jól?
Tegnap írtam egy cikket annak a magyar gyökerű , kezdő, izraeli politikusnak a programbeszéde alkalmából, aki éppen a beletörődés ellen lépett fel. Pedig az izraeli tipusú "beletörődés" maga a forradalom ahhoz képest, ahogy Magyarországon a lakosság eltűri a hatalom kisded játékait...
http://amichay.hu/mire-megy-el-a-penzunk/

Szerintem - döntéselőkészítés és döntéshozás

Sat, 07 Apr 2012 23:50:26 +0200

Ha már Éva felvetette a témát a 9. hozzászólásban, egy helyi példa az elvándorlásra. Az alábbi mondatok gondolom mindenki számára ismerősek:

"El lehet menni Magyarországról! Itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen! Tessék! Lehet menni!” - mondta Magyarország miniszterelnöke, méghozzá konkrétan a munkaadóknak címezve.

Ezek nem üres szavak voltak, tényleg sokan elmentek az országból. Pécsről ekkoriban távozott - konkrétan a Gyurcsány-csomag "gazdaságélénkítő" hatása miatt - a kb. 100 alkalmazottat foglalkoztató, nemzetközi piacokra dolgozó, színvonalas bőrdíszmű-árut gyártó Hungary Bags Kft is. Az olasz tulajdonos Romániába telepítette át a céget. Az egykori alkalmazottak közül soknak azóta sincs munkája. Ez a cég volt a több mint 200 éves múltra visszatekintő pécsi bőrgyártás és feldolgozás egyik utolsó mohikánja. No comment.

Szerintem - együttműködés

Fri, 06 Apr 2012 13:00:19 +0200

A NYAFOGÁS ÖRÖME*

Bolíviában az egész nemzet a kokacserje levelét rágja, ez tulajdonképpen a nemzeti kultúra része. Állítólag segít elviselni, illetve kompenzálni a 4000 méteres magasságon igencsak ritka levegő, az alacsony légköri nyomás élettani, és nemkülönben a lélektani hatásait. A kokalevélben lévő tudatmódosító vegyület feltehetőleg más lelki terhek cipelésében is támaszt nyújt, még ha a megoldásukban nem is. Bolívia esete jól példázza, ami ránk vetítve is igaz: a kultúrák, közösségek, de az egyének is igyekeznek felépíteni válaszaikat az őket érő stresszhatásokkal szemben.

Bolívia határain kívül a bódulatot okozó leveleket rágni még egészségmegőrző szándékkal sem szabad. Itt, Közép-Európában sem. Feltehetőleg ezért rágnak egyesek gittet. Vannak persze olyanok is, akik a lét elviselhetővé tétele érdekében sem a szájukba, sem a vénájukba nem nyomatnak szereket, ők a boldogságot okozó vegyületet a saját szervezetükben állítják elő. Így egyesek sporttal, mások csokival termelik meg a magukat jutalmazó, örömérzetet okozó hormonokat.

Mostanában erősödik bennem a gyanú, hogy nem csak a stresszhatásokkal, de a helyzetünket érdemben befolyásoló, átfogó megoldásokkal szemben is védelmi rendszert kezdtünk kialakítani.

Többről van tehát szó az örömérzet puszta hajszolásánál. Ebben már a biztonságérzetet jelentő változatlanság iránti igény nyilvánul meg. Megfigyeléseim szerint a rendszer ez esetben is a hormontermelésre épülhet. Csakhogy nem a jóleső fáradtsággal, vagy a csoki majszolással állítjuk elő a boldogító vegyületet, hanem a nyafogással.

A nyafogás nagyon különös dolog.

A nyafogó nem a jövőt latolgatja - így még azt sem mondhatnánk róla, hogy borúlátó, vagyis pesszimista - , ő a jelen miatt sajnálkozik. A felületes szemlélő számára egyébként a nyafogás könnyen összetéveszthető a kritikával. (A nyafogók között amúgy igen sok a felületes szemlélő!) De míg a kritika célja a megértés és az elemzés - jó esetben a jobbító változtatás - , addig a nyafogásé a kellemetlen körülmények fenntartása. (Persze a kritikának is vannak hamis alteregói, mint amilyen például az érvelő elégedetlenkedés.)

A nyafogás és az önsajnálat szimbiózisban élnek, egyik a másikat táplálja. A nyafogás (nyafogó) irtózik a változástól.

Különösen, ha a változás nyafogás mentesebb jövővel kecsegtet. Ebből tehát egyenesen következik, hogy minden olyan kezdeményezés komoly kihívásokkal néz szembe, amely a helyzet jobbítására irányul. Valamit megérteni, és esetleg megváltoztatni - nos, ezzel szemben a nyafogás érthetően gyanakvó.

A nyafogás közösségi és közönséget igénylő rítus. (Nem tudom megállni, hogy fel ne idézzem: az EKF év programszerkezetét a rítus jegyében fogalmazták meg. Noha a tervezett rítusokból semmi sem lett, lett helyettük ez a másik, a nyafogás rítusa.) A nyafogásnak, mint rítusnak tehát, különös jelentősége van a közösség identitásában. Általa az egyéneknek ugyanis közösségillúziója keletkezik. A nyafogás sértetlensége mellett a társadalmat fejlesztő projektek céljai - a szembenézés, megvitatás, megértés, változtatás - aligha teljesülhetnek. Így a nyilvános párbeszédek lefolytatása esélytelennek tűnik; marad az elvárás egymás és a döntéshozók felé, noha elvárásainkat megfogalmazni sem vagyunk képesek. Hogy is lehetnénk, ha az ehhez szükséges készségek helyét a nyafogás iránti igény, vagy a kívülállás érvrendszere tölti ki?

Egy üveg bor mellett, baráti körben nyafogni lelket bizsergető érzés.

Csak nem fogunk megnyilatkozni nyilvánosan, s társadalmi vitákba bonyolódni, megoldásokat keresni, ha azok elvehetnek tőlünk bármit is, amiért nyafogni lehet okunk? Inkább a biztonságos kívülállás, esetleg a sértődés, persze egy kis ügyeskedés, vagy ha már muszáj, akkor a szapulás!

---

(Megjegyzés: Ez a kis eszmefuttatás bizonyosan félrevezető lehet azok számára, akik egy másik tudatmódosító szer, a "pártpolitikai nézőpont" hatása alatt állnak, vagy notórius önfelmentők. Az ilyen megtévesztő hatások elkerülése érdekében figyelje meg családtagja vagy ismerőse nyafogását!)

*Az írás eredetileg a Pécsi Újság.hu hírportálon jelent meg 2011. szeptemberében, az alábbi linken: http://www.pecsiujsag.hu/pecs/hir/helyi-hireink/patartics-zoran-a-nyafogas-orome

Ajánlófal - program

Mon, 02 Apr 2012 19:36:03 +0200

Herman Levente kiállítása a Zsolnayban

Szerintem - döntéselőkészítés és döntéshozás

Sat, 31 Mar 2012 19:49:50 +0200

Amíg szét nem verik a magyar felsőoktatást, addig lesznek fizetős, külföldi diákok. Ennek semmi köze a helyi lakosság proviniális mentalitásához. Annak az okai messzire vezetnek, és nekem nincs Kossuth díjam, amit megvonnának tőlem, kifejteném...:) Annyi biztos, hogy ha az egy valós alternatíva, hogy dolgos embereket megfosztanak előbb a vagyonuktól, az üzleteiktől, a használati tárgyaiktól, és mások abba "beleülnek" munka, tehetség, és szorgalom nélkül, majd, hogy ennek a gyalázatnak ne legyen tanuja, a kifosztottak életét is elveszik, akkor abban a társadalomban komoly bajok vannak, amelyek nemzedékeken át ívelnek, ha nem tisztázzák őket.

Szerintem - döntéselőkészítés és döntéshozás

Sat, 31 Mar 2012 19:37:50 +0200

Sokszor elmondtam, leírtam, hogy Izrael azért kitűnő példa Magyarország számára, mert itt sikerült a szocialista ideológián túllépve versenyképes kapitalista gazdaságot teremteni, vagyis nem kellene semmi mást tenni, csak elemezni a folyamatokat és kikerülni a zsákutcákat. Valójában ezt tettem az alatt az 5 év alatt, amíg Magyarországon éltem. Ezzel a módszerrel készítettem modelt a podo-kibucra, amely a fiatal roma népességen belül lenne képes életformaváltásra, mindamellett, hogy megőrizné a roma identitást. Az eredeti kibuci gondolat, a munkára és tanulásra épülő közösség értékteremtő erejét Izraelben mind a mai napig használják, teljesen más formákban, mint ahogy 100 évvel ezelőtt. Magyar zsidó értelmiségiek belesápadtak a gondolatba, hogy valami Magyarországon kibuc elnevezést kapjon. A tudatlanság és kishitűség egy szerény kisérletet sem tett lehetővé, miközben központilag szervezett vidékfejlesztési programok csődöt mondtak.
Öt éven át küzdöttem azért, hogy átlátható, szolgáltatás-alapú ingatlanadót vezessenek be, azért, hogy a települések gazdálkodni kezdjenek, ne csupán elköltsék a normativ támogatást - most hallottam anyámtól, hogy bevezették az ingatlandót, csak éppen sem nem átlátható sem nem szolgáltatásalapú - sarc, egy újabb sarc, semmi más.
Hetente kapok e-maileket tehetséges, okos emberektől, akik belefáradtak abba a küzdelembe, amit a hazájukban a szél ellen vívtak éveken át, és csomagolnak, elmennek. Nem lehet épp ésszel kibirni az a sok sületlenséget, amit a döntéshozás évtizedek óta produkál abban az országban. Lehet, hogy ha valaki mást nem ismer, elhiszi, hogy másként nem lehet, de aki megtapasztalja, hogy de még mennyire lehet másként, az egy idő után azt nem érti, hogy miért tűri el egy nép, hogy ostobák vezessék, korlátolt gondolkodásúak határozzák meg élete minden mozzanatát.

Szerintem - a közterekről általában

Wed, 28 Mar 2012 18:49:43 +0200

Fiktív közműszolgáltatói levél Európa Kulturális Fővárosának

A Pécsi Újság.hu publicisztikai rovatába írtam a fnti cím alatt a csatolt írást, szarkasztikus formában megjelenítve azt a sajnálatos helyzetet, miszerint a közműszolgáltatók ugyan a hivatalos kommunikáció szerint együttműködtek a közterek megújításának folyamatában, de a valóság ezzel szemben az, hogy bármit megtehetnek következmények nélkül. Szétdúlt vakvezető sávok, burkolatok, megsüllyedt felületek jelzik közreműködésüket és hozzáállásukat. Valójában nem kevesebb kárt okoznak a megújított közterekben, mint a rongálók.

A szöveg eredeti megjelenése, az itteninél bővebb képgalériával itt található:
http://www.pecsiujsag.hu/pecs/hir/helyi-hireink/patartics-zoran-fiktiv-kozmuszolgaltatoi-level-europa-kulturalis-fovarosanak
A megjelenés ideje: 2011. szeptember 7.

Ötletfal - Dénesi Ödön tér Uránvárosban

Wed, 28 Mar 2012 15:52:43 +0200

Nagyszerű ötletnek tartom!!!
"A városrész tervezőjének megbecsülése, személyének és nevének megörökítése növeli" a helyi lakosok helyi kötődését.
Egy ilyen jelentős személyiség neve igazából akkor tudatosítja a helyi építészettörténet jelentősségét, ha a munkásságához kapcsolódó értékek mindenki számára befogadható módon közkincsé vállnak.
Ezért Horváth András javaslatát kiegészítem egy interaktív módon működő, városrészi-helyismereti honlap létrehozásának ötletével.
Ezzel együtt javaslom, hogy a TÉDÉEM PÉCS (Turisztikai Nonprofit Kft.) vegye fel Uránvárost az általa menedzselt turisztikai desztinációk közé és készítse el a városrész turisztikai célponttá válásához szükséges promóciós anyagot.
Bencze Zoltán, 2012-03-28

Szerintem - döntéselőkészítés és döntéshozás

Mon, 26 Mar 2012 20:51:07 +0200

Kedves Éva!
Részeben egyet értek Veled - nagyon is, részben viszont nem, méghozzá nagyon nem.

A provinciális hozzáállás természetesen nekem sem tetszik ha éppen belébotlok, de nem tudom megítélni, ez mennyire jellemző valójában. Mondjuk a MO-n tanuló külföldi hallgatók háromnegyede (közel kétezer fő) itt tanul Pécsett, és nem máshol. Talán mégsem annyira provinciális a szemlélet, ha még a fővárost is többszörösen lepipáljuk...

Lehet hogy igen, mégiscsak provinciális a szemlélet, de én látok ennél nagyobb problémákat is.

A városgazdálkodási kultúra hiányánál sokkal nagyobb probléma a vidékfejlesztési koncepció teljes hiánya, különösen úgy, hogy közben a főváros nagyon jól lobbizik a saját érdekeiért. A budapesti tömegközlekedésre több pénzt költ egy pécsi adófizető, mint a pécsire! A korábbi adatom, hogy az EU-s vidékfejlesztési támogatások 95%-át a fővárosban illetve az agglomerációjában költik el, nem költői túlzás, ezek Gráf József illetékes miniszter adatai voltak.

A koldulást pedig tényleg nem értem miért lenne baj. Tegnap olvastam, hogy még a McDonalds is EU-s pénzekre pályázik ha új üzletet nyit, méghozzá sikerrel. Persze azért adófizetőként ez felháborít, de akkor egy város miért ne pályázhatna közösségi célokra, ha a for profit szektor közpénzeket szipkáz el saját céljaira?

Mondjuk a vita abból a szempontból okafogytott, hogy vagy kapunk valahonnan pénzt, vagy nem lesz rá pénzünk. A város nem tudja kitermelni, mert nincs termelés, és nincs jelentősebb bevételt hozó szolgáltatás. Amúgy sem lehet Pécsre jönni, csak Pest felől, de aki arra jár, az miért is jönne le Pécsre? Ez megint nem a pécsiek mentalitásának a hibája, hogy az autópályát "elfelejtették" megépíteni a másik irányba is.

Tanulságos példa a Balokány-környék esete. A közúti fejlesztés néhány éve megtörtént a környéken. Fölépült a Tudásközpont, a Kodály Központ, mindegyik jó kihasználtsággal működik. Elkészült és egyre inkább beindul a Zsolnay negyed az egyetemi karral és a művelődési intézményeivel, múzeumaival. Felújították a környező köztereket (Vasarley tér, 48-as tér, Balokány folyamatban) A pécsi viszonylatban jónak számító buszos megközelíthetőség még jobb lett, hiszen egy teljesen új útvonalú, új járattal is gazdagodott a környék. Egy éven belül elkészül az innen induló, a várost átívelő kerékpárút. Ha pár év alatt ennyi fejlesztés történik Hongkong vagy Tel-Aviv egy szűkebb területén, nyilván föllendíti az ingatlanpiacot, vonzza a környék a szolgáltatókat, vállalkozókat. Pécsett semmi ilyen nem történt. Nem hogy az ingatlanárak nem lettek magasabbak a környéken, de még az elkezdett magánberuházások is leálltak a környéken, jól mutatja ezt a két óriási kibetonozott gödör a 6-os út két oldalán. Nyilván nem a pécsiek hozzáállásán múlott, hogy a külföldi befektetők itt hagytak csapot-papot.

Nagy vonalakban ez lenne az, amit én másképp ítélek meg.

Ami viszont nagyon szimpatikus, az az utolsó gondolatod, ide is másolom:
"A városgazdálkodás nagy trükkje nem a pénzben rejlik, hanem abban a gondolkodásban, amely a város különböző problémáit úgy kapcsolja össze, hogy azok kölcsönösen oldják meg egymást, illetve további értékeket termelnek."

Vitassuk meg - 13. Kell-e a kötöttpályás közlekedés Pécsnek?

Mon, 26 Mar 2012 19:13:08 +0200

Több fórumon a pécsi villamos újbóli megindítása, illetve terve, komoly indulatokat váltott ki. Hozzám közelebb áll a kérdés objektív, szakmai alapon történő megközelítése és ez talán mások véleményére is hatással lehet.
Kezdjük a villamossal, mint elsődleges alternatívával, bár ahhoz értek a legkevésbé. Véleményem szerint Pécsen meglehetősen kevés olyan utca van, ahol zártpályás nyomvonal kialakítható lenne, tehát marad a többi járművel közös úthasználat. Ez magával hozza, hogy csúcsidő esetén nem lesz gyorsabb a buszoknál, viszont jelentős balesetforrás lehet. A város zajterhelése – feltéve, hogy jól építik meg a pályát – és légszennyezése jelentősen csökkenhet, de a megállók járdaszigetei komoly dugók okozói lehetnek, a felsővezeték és oszlopai egyetlen más városban sem szépek, itt sem lesznek azok.
A következő alternatíva a troli. Nem foglal el külön sávot az útpályából, kötetlenebb a mozgása, nagyon alacsony a zajszintje és nem szennyezi a környezetet. Hátránya a felsővezeték, de kritikus szakaszokon megszakítható, ha részben önjáró a jármű és rekupációval az energiafelhasználás csökkenthető.
A következő lehetőség a hybrid. A diesel hybrid nem jelent komoly előrelépést. A jó esetben 20%, maximum 30% üzemanyag-megtakarítás és ennek megfelelő károsanyag kibocsátás csökkenés kevés. Ennél jobb a bioetanol hybrid, aminél a károsanyag jelentősen kevesebb, de problémás a hidegindítás.
Az igazi megoldást a hidrogén hajtás jelenti. Itt is két alternatíva van. Az egyik a hidrogén motor alkalmazása. A belsőégésű motorok közül ennek van a legkisebb, alig mérhető, károsanyag kibocsátása, hatásfoka nagyobb a dieselnél és nem használ fel fosszilis energiát.
A technika jelenlegi csúcsát az üzemanyagcella jelenti. Mióta a Ballard – és azt követően a konkurensei is – kereskedelmi forgalomba hozták, elérhető áron, a buszokban is használható méretű üzemanyagcellákat, azóta ez a követendő út. Károsanyag kibocsátás nulla, zajszint közel nulla, fosszilis üzemanyag-felhasználás nulla, felsővezetékre nincs szükség, nem kell pályát és remízeket építeni.
Természetesen az átmenetinek tekinthető technikai megoldásokat el kell vetni, így csak a soros kivitel, az agymotorok alkalmazása, 25-30 kWh energiatárolóképesség (Li-Po akku és ultrakapacitorok) jöhetnek szóba.
Az egészen biztos, hogy az elektromos hálózatból vételezett energiával történő hidrogén-előállítás nagyon drága, valószínűleg soha nem lesz rentábilis. Ráadásul földgázzal működik az erőmű, igaz a város szélén, de ettől még az ára emelkedik.
Ezzel szemben biztos van lehetőség pályázni olyan támogatásra, amiből egy 1,5 MW szélerőművet és 1 MW napelemparkot, valamint egy 765 kg/nap hidrogént előállító-tankoló állomást lehet létrehozni. Ezzel legalább 100 busz üzemanyag-ellátását lehet megoldani, minimális fenntartási költséggel. Nem kell felforgatni a várost, tiszta lesz a levegő, hangtalan, új buszok közlekednek majd, a tömegközlekedés rentábilis lesz.
Ha 15 milliárdot terveztek a villamosra – valahol ezt olvastam – akkor az biztos lesz 25 és abból megoldható a megfelelő tömegközlekedés és nem csak 1-2 vonalon.
Igaz, ezek a buszok egy kicsit sem fognak csengetni, senkinek.

Ötletfal - Újítsátok fel a házaitokat, megújítom a játszótereteket!

Mon, 26 Mar 2012 08:11:16 +0200

Belátom Éva, van ebben igazság, talán valóban szebesülni kell azzal, hogy igazából nem levén sok gyerek, nem kell sok játszótér. Ugyanakkor a valaha volt játszóterek nem csak a gyerekek életterei voltak, hanem az időseké is. Talán a "játszóteret" tekinthetjük szimbolikusnak is, és értelmezhető az ötlet (javaslat) úgyis, hogy ezek a házak közötti terek megújulnak, és nem csak gyerekek számára válnak komfortossá, hanem több korosztálynak is. A lényeg a minőségi megújulás volna, optimális esetben ezzel együtt járhat az újragondolás is. (Bár ehhez tény, hogy kell a EKF-ből okulni is.)

Ötletfal - Újítsátok fel a házaitokat, megújítom a játszótereteket!

Sun, 25 Mar 2012 14:07:22 +0200

Az ötlet lényegével egyet is értenék, hiszen a város feladata a közterületek rendbetétele, a lakástulajdonosoké pedig az ingatlanjuk rendbentartása. Csakhogy, miután a mamám is Uránváros egyik téglaépületében lakik, amely két oldalán is volt valamiféle játszótér, és amelyet benőtt a növényzet... nem a gaz, mert a túlburjánzó növényzet szép és rendezett, köztük, mint elhagyott sírkövek húzódnak meg a régi hinták, mászókák... nagyon kevés gyerek van a környéken. Konkrétan, anyámék házában 20 lakásból egyben sem!

Szerintem - döntéselőkészítés és döntéshozás

Sun, 25 Mar 2012 13:50:45 +0200

Idevágó idézet saját, korábbi írásomból:
Húsz évvel a rendszerváltás után sincs Magyarországon városgazdálkodási kultúra, amelyben a döntéshozók másra is képesek lennének, mint elkölteni a rájuk bízott közpénzt. Sikeres várost pedig így nem lehet elérni – akkor sem, ha dázsából öntik az Eurót. Nézetem szerint ez kellene a legfőbb tanulsága legyen az EKF-nek, mert minden más ebből következik. Annál is inkább, mert a változást is innen kellene indítani ahhoz, hogy Pécs az EKF-hozománnyal boldoguljon az elkövetkezendő években.
....A városgazdálkodás nagy trükkje nem a pénzben rejlik, hanem abban a gondolkodásban, amely a város különböző problémáit úgy kapcsolja össze, hogy azok kölcsönösen oldják meg egymást, illetve további értékeket termelnek.

Szerintem - döntéselőkészítés és döntéshozás

Sun, 25 Mar 2012 13:43:12 +0200

Kedves Tamás! Nagyon nem értek egyet Veled, mert a provinciális VISELKEDÉS teszi mind inkább provincionálissá Pécset! És nem csak Hongkongban, meg Tel-Avivban van másként, hanem Pécsett is másként volt a II.világháború előtt! Nem kell még külföldi példát sem keresni, csak meg kell ismerni, hogy a száz-százhúsz évvel ezelőtt mit csináltak a város öntudatos polgárai!
Ez a koldulásos pénzszerzési technika nem visz előre semmit és senkit! Különösen komoly károkat okoz az ember lelkében az, hogy a "jóakarattól" várják helyzetük jobbra fordulását, és lemondanak a teremtő alkotó erőről!

Szerintem - döntéselőkészítés és döntéshozás

Tue, 20 Mar 2012 22:15:09 +0100

3. hozzászólás: "A villamossal kapcsolatban, miután szavaztam megkaptam az eddigi eredményt, és felment a fejembe a pumpa - ingyér jöhet, de ha pénzt kell a városnak összegereblyézni, akkor inkább nem... az eszem elszáll! Fájdalmasan provinciális megközelítés!"

Kedves Éva, nem értem a meglepődést.

Lehet, hogy ez fájdalmasan provinciális megközelítés, de éppen ezért realista.

MERT MI ITT EGY FÁJDALMAS PROVINCIÁBAN ÉLÜNK! - Akinek esetleg eddig még nem tűnt volna fel.

Itt nem lehet pénzt összegereblyézni, mert nincs honnan. Ez egy olyan ország, ahol az EU-s vidékfejlesztési támogatások 95%-át a fővárosi agglomerációban költik el. Folytassam?

Ez itt Pécs, Magyarország, - egy végletesen eladósodott ország végletesen eladósodott városa. Ez itt nem Hongkong, és nem is Tel-Aviv...

Szerintem - döntéselőkészítés és döntéshozás

Tue, 20 Mar 2012 20:09:04 +0100

Nem értem, hogy miért kell egy ilyen kérdést "Jó döntés volna-e Pécsett a villamosközlekedés visszaállítása?" műszaki- és gazdasági adatok nélkül feltenni? Nem hiszem, hogy az a demokrácia, ha többségében laikus emberek érzelmi alapon " a tárgyi tudástól el nem homályosított éleslátással" szavazatukkal véleményt nyilvánítanak.

Szerintem - döntéselőkészítés és döntéshozás

Tue, 20 Mar 2012 15:40:37 +0100

A villamossal kapcsolatban, miután szavaztam megkaptam az eddigi eredményt, és felment a fejembe a pumpa - ingyér jöhet, de ha pénzt kell a városnak összegereblyézni, akkor inkább nem... az eszem elszáll! Fájdalmasan provinciális megközelítés! Minden szavazónak szívből ajánlom az építészfórum.hu- megjelent sorozatot Hongkongról! Ott ugyanis nagyon ügyesen, a közlekedési beruházásokat összekapcsolták az adott területek értékének növekedéséből származó haszonnal, és ezzel a gyazdasági képlettel képesek saját erőből finanszírozni az ionfrastrukturális beruházásokat! Mert, hogy gazdálkodnak a város forrásaival, lehetőségeivel, és ezáltal újabb forrásokat teremtenek! Kicsit másként mint Tel-Avivban, de a dolog lényege ugyanaz - felelős gazdái a városuknak, és nem a markukat tartják, mint a koldusok, hogy valaki más szánja már meg őket, ha valamire szükségük van! Amíg ezt az alapfeltevést nem változtatja meg a város, addig semmi jóra ne számítsatok, és nekem, akinek ez a szakmája, a szivem szakad meg a szülővárosomért!

Szerintem - civilség

Mon, 19 Mar 2012 15:56:30 +0100

Hát most utólag akadtam ki tejesen az EKF-menedzsmentre. Véletlenül botlottam bele ebbe a tévinfóba:
http://www.pecs2010.hu/Home/Helyszinek/xaveri_szent_ferenc_templom

A menedzsmentben úgy látszik nem volt olyan ember, aki különbséget tudott volna tenni Xavéri Szent Ferenc és Assisi Szent Ferenc között. Ez akkora baki, mint ha valaki IV. Bélát Bartók Bélával keverné össze.

Xavéri Szent Ferenc temploma az Alkotmány utcában van, és nem véletlenül hívják Xavér Étteremnek a mellette lévő éttermet.

A Ferences-templom (más néven: Barátok temploma) pedig a Ferencesek utcájában van, és akárcsak az utca, a ferences rendi szerzetesekről (a "barátokról") kapta közismert nevét. Magának a templomnak, akárcsak a ferences rendnek Assisi Szent Ferenc a védőszentje.

Ezt azért minden pécsinek illik tudni. Úgy látszik a menedzsment képességeit meghaladta az a feladat, hogy a kettőt megkülönböztesse egymástól.

Az már csak hab a tortán, hogy a Xavér-templom két kiállításnak és két koncertnek adott helyet az EKF programsorozaton belül, ebből összesen csak egyetlen egyről tájékoztatott a honlap.

Szerintem - Uránváros főtere és kapcsolódó közterületei

Fri, 16 Mar 2012 18:12:45 +0100

Nehéz eldönteni, hogy hasznos vagy káros (kettéosztó) a város K-NY-i tengelyének déli fele. Ez lenne a Veress Endre utca. Mivel a hatos útról óriási terhet vezet le, a hatos út közeli szakasza lényegesen szellősebb, mint mondjuk a Zsolnay V. úton. Az átéített főtér így jó közlekedési adottsággal rendelkezik. Célirányosan megtalálható, elérhető. Létesültek parkolók, a csomópontok (az adottságokhoz és lehetőségekhez képest forgalomcsillapítottak). Minden adott ahhoz, hogy jól használható tér legyen. Megfelelő gyalogos forgalmat vonzanak a biszmegállók, az üzeletek. A felújítással a köztéri használat erősítve lett. A padok vonzák a népet. A jó megközelítés hátránya a forgalom vonzása. Összességében azonban a buszforgalom terhe a kakukktojás. A guruló tömeg, zaj és füst csökkenti az élményt. Szerencsére azt nem igazán érezni, hogy a gyalogosokra nem figyelnek, hiszen helyiek, ők nem sietnek, és odafigyelnek a kialakított forgalmi rendre. Csak a menetszelük, zajuk zavaró, nem beszélve a kipöffenő szmogfelhőjükről. A megoldás egyszerű és drága. Modernizálás. Innen indul egy másik történet.

Szerintem - komolyzene

Tue, 13 Mar 2012 15:36:37 +0100

A cigányasszony a kertkapuja lépcsőjén ült az utcán és siratta aznap elhunyt férjét. Saját szavait használta. Mondatai különböző hosszúságúak voltak. Sírt, perlekedett a halottal, szavaiban fájdalom, düh, félelem tükröződött. Minden mondat magasan intonált „Jajj”-jal kezdődött és lefelé hanyatlott. Éneknek indult, beszédben ért véget. Az ereszkedő dallam(?)sor néha kottázható bő-szekundos hangkészletre emlékeztetett. Nem minden alkalommal vált felismerhetővé benne a zenei szerkezet. De minden alkalommal, minden újrakezdésnél érezhető volt az ereszkedő dallam okozta megnyugvás. Estétől éjszakába nyúlóan énekelt. Véletlenül voltam tanúja. Őszintének tűnt. Zenének éreztem. Nem játszott, nem produkálta magát. Átélte fájdalmát, félelmét a jövőtől, az ismeretlentől.
(A középkorban zsolozsmázó szerzetes a miserere-t alaphangon kezdte, majd a kvintre lépve, azt körülírva teremtette meg imája feszültségét – mert az ima feszültséget jelent (Teilhard de Chardin). Csodálatos népdalunk, a Felszállott a páva borús szövege ellenére feloldódást jelent az ereszkedő kvintváltó szerkezet eredményeként.)
Azt gondolom, minden, amit ma műalkotásként ismerünk, valaha konkrétum volt: túlélésünket meghatározó, biztosító tett. Év-tízezredek alatt vált le a konkrét eseményről, valamilyen módon (hangkészletében, formává rögzült szerkezetben) megőrizve annak alapélményét. Ma ezekkel találkozunk. Formákban gondolkodni: ez a professzionizmus. Egy állandóan vissza-visszatérő rondóforma hallgatása közben nem gondolunk eredetére, a körtánc forgatagára. A triós, a zárt formák (pl. szonátaforma) megjelenésekor sem jut eszünkbe a hármas szám tökéletességéről alkotott megannyi definíció. Mozart sem tekintette sematikusnak visszatéréseket komponálni tételeiben. Ha ma ilyetén szerkezeteket hallok, nem gondolnám, hogy jól begyakorolt sorminta, többször hallott mintakönyv elevenedne meg. Viszont őszintének tekintem a művet és szerzőjét, ha képes megjeleníteni az eredőt, az alapélményt. Én ezt véltem kihallani a két művész (Snétberger Ferenc és Markus Stockhausen) alkotásaiból. Nem befolyásolt a séma. De pozitív értelemben igen, befolyásolt a kidolgozottság, a rögzült, a megkomponált szerkezetek és az improvizatív részek aránya, egymásra-utaltsága. Igaz, ez nagyon is időszerű, mai kérdéseket feszeget. Mennyire lehetek szabad rögzült szerkezetű társadalomban, életemben. Kell-e rímelni egymásra? Vagy csupán begyakorolt sorminta minden cselekedetem? Vagy ha az, valóban nem befolyásolnak az eredőim, a múltam?
Kroó Györgytől tanultam, ha egy koncertről írok, keressem meg az elhangzotthoz tartozó mondatszerkezetet és szavakat. Ezt tettem. (l. még Tóth Aladár, a Cantáta Profána bemutatójáról írt kritikáját. Pesti Napló 1936 nov. 10.)

Ajánlófal - program

Sat, 10 Mar 2012 08:18:37 +0100

Liszt Ferenc szobor avaTások 2011-ben

Szerintem - Uránváros főtere és kapcsolódó közterületei

Fri, 09 Mar 2012 15:41:32 +0100

A Dénesi Ödön tér elnevezésnél jobbat, aktuálisabbat, Pécsre illőbbet nem lehet találni, nagyszerű gondolat. Ami Uránváros főterének formai elemzését illeti minden nagyon szép minden nagyon jó, de az a bizonyos forgalomtechnika...Nemigen lehet az zavartalanul park és központ, ahol hat irányban intenzív gépjárműközlekedés folyik. Mert igaz ugyan hogy minden irámyban leízelődik egy jelentős alapterületű, némiképpen eltérő közösségi funkciót kielégítő teresedés, a zaj, az örökös mozgás látványa és a területek átjárásának a nehézségei miatt soha nem lehet a centrum egységes. Egy, a tér peremén (vagy kissé távolabb) futó nagyvonalú körforgalommal viszont lehetne segíteni a bajon. Talán. Majd.

Szerintem - Uránváros főtere és kapcsolódó közterületei

Fri, 09 Mar 2012 11:15:19 +0100

Uránváros különleges! A Főtere (miért is nem nevezhetnénk DÉNESI ÖDÖN térnek!!!) kiváló, habár az eredeti terv szerint a parkban középületek álltak volna. Hiányuk azonban nem zavaró, éppen azért mert ami megépült, az harmónikus egységet alkot. A teret pedig az őt körülvevő épületek, illetve a természeti környezet alkotja Ha csak a Főtér környezetét nézzük, több jelentős illetve átlagosan jó épület áll itt: 17 emeletes, Mecsek Áruház, 7 emeletesek, stb, miközben zavaró elem nincsen benne. Ez utóbbi tény kivételes adottság, ritkán és nehezen állítható elő. A déli irányú megnyílása a park felé éppen ennek a zárt, építészetileg karakteres 3 oldalnak az érdekes ellenpontját adja. A tájépítészetileg rendbe tett park méltó zöldfelületi párja az urbánusabb megjelenésű északi tér-részleteknek. Kár, hogy az eredeti koncepció erősségét - a keleti és nyugati térrész erős vizuális és fukcionális összenyitását - forgalomtechnikai okok miatt nem lehetett végrehajtanai. A teljes tér szélességében összekapcsolt gyalogos felület egyesítette volna az északi térrészeket, és nagyvonalúbbá tette volna az egész központ építészeti arculatát.

Szerintem - komolyzene

Fri, 09 Mar 2012 10:47:50 +0100

Zenei édes

Kusza szöveg, egyszuszra írom, nem csiszolom, mert talán nem is ér annyit ez az egész. Kircsi László egyetlen jelzője sarkallt e néhány mondat lejegyzésére. Azt mondja, hogy itt őszinte mély zene volt, nagy átélés, stb. Művészeti alkotással szemben számomra a leginkább zavarba hozó jelzők. Honnan, miből lehet megtudni, hogy tényleg az volt, milyen kritériumai vannak, és hogy ez zenei minőség is egyben? Őszinteség, igazság egy stilizálásokból, intellektuális rendszeralkotásból, normakövetésből álló műben-produkcióban? Amelyben a siker modern marketingformája az irányító kategória? A népszerűség? A beépíthetőség? Az elfogadhatóság? Fogyaszthatóság? Amiért egy lépést nem kell tenni többet, mint megvenni a belépőjegyet? Ha ezt kerestem volna ezen az estén, akkor be se kellett volna mennem. Előítéletesen mentem a koncertre így is, mert tudtam, hogy itt konfliktuskerülés lesz, harmóniák, felülemelkedés, érzelmes melankólia, intellektuális mélység. Nem is tévedtem sokat. Meglehet természetesen, hogy ezek is lehetnek őszintén felfogott emberi állapotok attribútumai. Ezek az én tapasztalataimmal, de a művészetről általában megalkotott elképzeléseimmel némiképpen ellenkezésben vannak. De nem ezért nem tudtam teljes odaadással figyelni. Bizonyára bennem a hiba. Egyszerűen többet vártam, mást akartam. Talán valami olyant, amit a hagyományos, vagy hagyományok nélküli jazzmuzsikálás tud megadni, ahogy azt Stockhausen éppen a 2004-ben megjelent Joyosa albumban éppen Snétbergerrel és Arild Andersonnal kísérelte meg. Ezen a lemezen dolgoztak először együtt ők ketten. Stockhausen és Snétberger. Zavart a kis afrikai kézihangszer (kalimba, esőbotocska?) ugyancsak esztétizáló-stilizáló visszhangosítása is, holott tudom, a free, fúziós és folkelemekkel elegyes világzenei mixtúrák erősítés nélkül ritkán szólalnak meg. Találtam tehát egy magán magyarázatot. Mit mondunk avval, hogy Snétberger Ferenc és Markus Stockhausen remek muzsikusok, hogy mindent tudnak (vagy még többet is)? Jól begyakorolt sorminták, többször hallott mintakönyv elevenedett meg, a trombitaválogatásokkal sikerképes attrakciók gyűjteménye. Ha tetszik, akkor őszinteség. Ha nem, akkor professzionalizmus, ami minden helyzetben sikerképes tud maradni és nem ismeri a hibát, a bukást. De lehet, hogy mindez valóban buta előítélet. De valóban nem tudtam se nézni, se hallani a zene közelében gyakran megjelenő öröm érzésével. Nem tudott izgatni a szólista és a nagyzenekar összjátéka, a tökéletes harmóniára törekvés és ennek a sikere. Tudtam, hogy minden sikerülni fog, és minden kerek lesz, és hogy gyorsan el is jutunk oda. Nem izgatott a melankólia sem, ami áradt mindkettőjük játékából, és amit olyannyira nélkülözött a Haydn mű. Persze észre tudtam venni muzikális megnyilvánulást a dallamformálásban, a ritmusok rendkívül ravasz kombinálásában, az improvizatív elemek élénkségében. De keveset játszottak. A nagyzenekar tisztán akusztikus hangzásokkal hatott. Jómagam egyébként egyszerűen kihagyhatónak vélem a programból a Johann Michael Haydn Notturnót, amit Kovács László karmester a lehető legaltatóbb tempóban dirigált végig. De akkor harminc perccel rövidebb lett volna a koncert. Nem vihető. Úgyszólván zenetörténeti illusztrációként raktároztam el. Számomra nem lett felejthetetlen előadás, holott a zene maga dallamokban és díszítményekben, dinamikai meglepetésekben gazdag, valamint korának előadásmódját (beleértve tanítványait, Mozartot, Diabellit és Maria Webert is) kétségtelenül befolyásolta. Furcsa műsorszerkesztési ellenpontnak tetszett az 1773-ban írt G-dur Notturno, amire egyetlen magyarázatot találtam a magában való zenei csemegézés esetleges lehetősége mellett, hogy valamely oknál fogva a zenekar minél több tagját a pódiumon lehessen tartani. Mert igaz ugyan, hogy a notturno előadásában nem kizárt a nagy zenekar, de tekintettel e muzsika intimitásaira, a funkciójára, talán a kamarazenekari hangzások, talán az eredeti kvintett változat pontosabban érzékeltették volna szerzőjének és a műfajnak a sajátosságait. 2000-ben fejezte be Orbán György a Razumovszkíj című nagyzenekari trilógiát, aminek az Albumlapok Razumovszkíj grófnak elnevezésű második részét, viszont eleven, sokszor játékos és remek hangzásokat mozgásba hozva szólaltatott meg a zenekar. Ha érzéki, zenei vonatkozásban nem is sok kapcsolatot találtunk az este más, megszólaltatott darabjaival, az bizonyos, hogy az idézetek felhasználása, a másik alkotó személyiségébe belehelyezkedő kreativitás a Stockhausen-Snétberger módszereket is (idézetek, interpretációk, stb.) megtámogatta. Zene volt, aminek létrejöttében teljesen közömbös, hogy mely források, vagy divatok játszottak szerepet. meg lehetett érezni, a szólisták a ráadás darabokban ott és akkor létrejövő zenét szólaltattak meg és nem az eddig elkészült tengernyi lemezről meghallgatható hangzó dokumentumot. És az őszinteség emlegetéséről kell, hogy eszembe jusson a következő. Igaz lehet a koncert szórólapjában, amit Stockhausen Johannes Itten geometrikus képeinek hatásáról ír. Egész este tűnődtem azon, hogy milyen titkos mechanikája lehet/van ezeknek a vizuálisból zeneivé váló élményátírásoknak, hiszen Markus Stockhausen muzsikálásában olyan mértékben az érzelmek, a hangzás szolgáltatják az energiát, olyannyira a megformálás frazeológiai szépsége a döntő, hogy ezek hátterében a szerkezet maga tényleg másodlagossá válik. De több részletet nem tudok erről a kérdésről, igen könnyen elképzelhető, hogy nem is ellentmondásra leltem.

Szerintem - komolyzene

Fri, 09 Mar 2012 09:46:55 +0100

KlasszJazz Snétbergerrel és Stockhausennel
2012. március 8.
Kodály Központ
Műsor:
- M. Haydn: G-dúr notturnó
- F. Snétberger / M. Stokhausen: „Landscapes“
- M. Stockhausen: „Ascent and Pause“
- F. Snétberger: „In Memory for my People“ (Hallgató; Emlékek; Tánc)

Szerencsém volt, mert a közönség tapsolni kezdett az első műsorszám: Snétberger Ferenc és Markus Stockhausen közös szerzeményének, a Landscapes-nek második tétele után, miután néhány másodperces késésem okán a szigorú teremőrök a taps alatt engedtek csak be, így a mű 3. tételét, az Alkony-t már módomban állott meghallgatni. Beszámolómat is itt kezdem. Ez a zene elkáprásztató frisseségével, invencióival, lenyügöző technikai magvalósításával megalapozta az egész koncert alaphangját: a két művész-alkotó nem midennapi találkozásának eredményeként létrejövő egyedi és megismételhetetlen zenei folyamatot, melyet az improvizáció, valamint a szerkesztett forma teljes egyensúlya jellemzett. Lélegzetelállító unisono játékuknak most is hatása alatt vagyok.

Crossover koncertről lévén szó, valóban keresztezéshez érkeztünk Michael Haydn 1773-ban komponált G-dúr vonószenekarrai írott Notturno-jának előadásával. Századok találkozásáról beszélek, a szórakoztató, más célt nem is kitűző éji zene XVIII. századi megvalósulása és a jelen műfaj és stílusközi, un. komolyzene és jazz együttes jelenlétét feltételező produkciók megjelenésével. Mert a találkozás létrejött. Markus Stockhausen Trombitaversenye, az Ascent and Pause előadásával. Szerzője talán a műfaji szabadságot örökölte legerősebben édesapjától, kinek alkotásai a performance és zene határterületein mozogtak leggyakrabban. Ez a mű tiszta és hamisítatlan zene, "csak" zene, a szó legnemesebb értelmében, hangszeres hivalkodástól mentes versenymű, gyakran improvizatív szólókkal, a trombita és a zenekar párbeszéde, néha összeolvadása, gyönyörű poézissel bíró hangköltemény egy élményről - a szerző közlése szerint egy festményről - amely a zene sajátos tulajdonsága folytán időben bontakozott, tárult ki, történt, és ebbe a történésbe Stockhausen perfekt szakmai tudásának eredményeként teljes mértékben részesítette hallgatóit.

Mindeddig abban a tévhitben éltem, hogy egy hangszer meghatározza karakterét. Egy fagott inkább buffo, mint dráma, egy trombita harsan, dob pereg... folytathatnám. Stockhausen kezében ez a hangszer szinte határtalanná vált: suttogó mélységek, éteri magasságok, simogató dolce-k söpörték el bennem trombitáról alkotott sztereotípiáimat.

Szünet után Orbán György vonószenekari műve: az Albumlapok Razumovszkíj grófnak című alkotással folytatódott a hangverseny. Ismét crossover! De mos Orbán művén belül is. A cím Beethoven Op. 59-es vonósnégyeseinek ajánlására utal, de szerintem a hét kis tétel közül a nyitó és záró inkább Weiner Leonak küldött képeslap, köztük Csajkovszkíj-nak tisztelgő valcer-töredékek és vonós-hangzások, valamint a magyar nagyoperett figyelemreméltó líraiságát és felszínes könnyedségét idéző jegyzetek. Kellemes volt hallgatni.

Majd egy újabb nagy élmény: Snétberger Ferenc műve: In Memoriam for My People, a holokauszt 50. évfordúlójára komponált, természetesen gitárra és zenekarra írott három tétel, a 1. Hallgató; 2. Emlékek; 3. Tánc. Felismerhetően roma dallamokra alapozott alkotás, mély élményektől terhes, őszinte muzsika. Különös szintézise a siratónak, a szépségnek, a fájdalmat magából kitáncoló közösségnek. Ibériai gyökerei vitathatatlanok. A duende - ahogyan García Lorca fogalmaz - , melyben feket hangok vannak. "Titokzatos erő, amit mindenki érez, de egyetlen filozófus sem tud megmagyarázni." A "sötét és reszkető." A portugál Fado, melyben elérhető a vágy, szomorúság, nosztalgia, de egyben a szerelem és boldogség lehetősége is. Megindítóan mély élmény maradt, Szinte természetes, hogy a szünni nem akaró taps ráadásokat követelt. És még egy különleges pillanat: a két művész ráadásaiban Snétberger darabjának hangulatából indult ki. Nem a világjáró virtuóz - pedig azok! - elsőprő csillogása jelent meg a ráadásokban. Lassan oldották a mély érzéseket, hogy végül örülhessünk improvizatív, elsöprő technikai tudásoknak is.

A Pannon Filharmónikusok vonóskara Kovács László vezetésével nagyszerűen egészítette ki ezt a nem mindennapi koncertélményt.

Ajánlófal - program

Tue, 06 Mar 2012 13:17:06 +0100

Kávéházi esték pécsi műbarátoknak:
- Gebauer Ernő: Havihegyi vihar

Szerintem - kiállítás, képzőművészet

Sat, 03 Mar 2012 19:16:36 +0100

Dr.Udvardy György tárlatvezetése a Csontváry Múzeumban
2012.03.02.

Átmentünk már fél négyre a Csontváry múzeumba, mert számítottunk a rettenetes tömegre és nem tévedtünk. Így is volt. Négyre már szinte mozdulni sem lehetett, ahogy mondani szokták: mindenki ott volt, aki számít. TV, kamerák, rádiók, antennák, szakemberek. Kihangosították a közvetlen hangú, a tömeg és a technikai eszközök sokasága miatt mindvégig kedvesen esetlen előadást, vezetést, amelyen szinte szűretlenül jelent meg dr. Udvardy György Csontváry szemléletének minden tanult és minden intuícióval alátámasztott rétege. Együtt érző aggodalommal figyeltem, ahogy folyamatosan egyensúlyoznia kell a mikrofonnal, ahogy helyet kell magának csinálnia a tömegben, ahogy elveszti a szeme elől az elemzésre talán már korábban kiszemelt munkákat, ahogy talán akarata ellenére is olyan képek elemzésébe kezd, amelyekről talán nem is kívánt volna beszélni. (A Fohászkodó Üdvözítő mellett ott a Castellamare di Stabia, de nem tud tovább lépni, hát beszél róla, miközben tudja, hogy így kevesebb ideje lesz majd Zrínyire, a Vihar a nagy Hortobágyon című képre). Ahhoz képest, hogy mennyiszer idézte fel szerényen művészettörténeti tanulmányainak fogyatékait, a Csontváry művekből találóan válogatott, lényegi adatokban nem sokat tévedve végezte el leírásait, közvetítette jól felfogható fogalmi formában a művek - számára legfontosabbnak tetsző - mozzanatait. A rendkívüli módon képzett és teológiai tudásának tekintetében kételyt nem ébresztő főpap több mint figyelemre méltó helyzetben vállalta a ma már nagy tanulmányokkal, a nagy filológiákkal végezhető összemérések kísérleteinek leegyszerűsítését és a bennünket akár összekötni is képes egyszeri és első élmény erejének hangosítását. Műveletei valamennyire egy kötéltáncos biztonságát és bizonytalanságait is éreztették. A nagy bukás esélye éppúgy benne volt vállalásában, mint a művészettörténeti-elméleti kérdésekben is elismerést követelő szakemberré avatódásé. Nagy szerencse, hogy egyik sem következett be. Szemléjét a nagyszámú érdeklődő, köztük számos ismert Csontváry szakértőt, múzeumi embereket is felvillantó közönség előtt átitatta magával ragadó őszintesége. Amiben milyen nagyszerű is lenne folyvást osztozni valamennyiünknek! Ehhez tartozónak vélem, manifesztációját az egyik legértékesebb emberi tulajdonságnak tekintem: szinte vértezet nélkül adta ki magát közönségének avval, hogy elfogulatlan látásának iránya, látószögének szélessége, befogadóképességének élessége tetszőlegesen megítélhetővé vált. Nem érvelt rafinált okoskodásokkal a mit, miért, hogyan kérdéseire válaszolva. Elragadtatott Csontváry csodálata szinte evidenciaként kezelte az életmű páratlan minőségét, éppenséggel semmit nem kívánt vacakolni a művészet-nem művészet dilemmáival. Ebben a tekintetben progresszívebb viszonyt és szemléletet jelenített meg a Csontváry életműhöz, mint a jelen művészettudományának egyes művelői. És nem esett a mármár okkult irányban kijárt ösvények csapdáiba sem, bármennyire is gyümölcsöző pályákat jelölnek azok ki – mondjuk - akár a teológiai-filozófiai képzetek kifejtése számára is. Önfeledten vállalta a tárlatvezető püspök a felfedező-megismerő ember lehetséges tévedéseit, vállalta ezzel a párbeszéd lehetőségét, vállalta a tárgyi- történeti - fogalmi összefüggések kibogozásának akkurátus szóbeli módszereit. Szép szóképeket talált egyes festői helyzetek leírására, olyan részleteket fedezett fel a képeken, amelyeket talán sokan észre sem vettek, amelyeknek korábban nem tulajdonítottunk jelentőséget. Vállalta, programszerűen kereste a Csontváryban rejtőző „másik ember” felfedezésének kalandját, Csontváry - lehetséges - Istennel találkozásainak képekben megmutatkozó jeleit. Elhitte a festő-patikus drámáit, hitelesnek tekintette elkínzott felületei mögött a szenvedést, a félelmet, a megnyugvás keresésének vágyát. Nem távolodott el túl messzire Csontváry képeinek felületeitől, ilyenként nem is élhetett lelkipásztori elmélyültségének spirituális dimenziókban vélhetően igen differenciált gazdagságával. Ha tetszik védtelenné is tette magát az olvasatok takarékos kibontásával. De ez azt is jelenti, hogy tökéletesen és következetesen védte, valósította meg a „köznapi szemlélő” szerepéből következő egyszerűséget, ami valójában nagyonis jellemzi a világhoz kötő kapcsolatainkat.
Nagyon nagy dolog volt, aminek tanúi lehettünk. Nagy minta volt a tárlatvezetés önmagunk tiszta vállalásának megmutatása terén, nagy minta Csontváry szeretetének, Pécshez tartozásának felmutatása tekintetében. Nagy minta lehetett Udvardy püspök úr előadása a kicsinyes fenntartásokat, a műveltség és a konvenciók fegyelmező fékeit kioldó, ezeken felülemelkedő, vagy az önfeledten rajongó, kritikátlan személyiség számára is. Megmutatta, hogy a kultúra tényeinek, kívánatos mozgásának megerősítésében, egyes kritikusan kezelt helyzeteinek vállalásában, tisztázásában milyen jelentősége lehet egy közösségi figyelemmel övezett személyiségnek. Pécsett és másutt sem sok példa volt erre eleddig. Udvardy püspök úr eléggé nem értékelhető mintát adott a mindenkori közember számára az érték vállalására, a választások személyes motívumokkal színezett, de hitelesíthető felelősségére. A köszönet önmagában itt keveset jelent, mert nincs benne aktivitás. A Csontváry életmű cselekvő kapacitásaira hívta fel a figyelmet a tárlatvezetés. Az élő, ma is működőképes hitre, az érzelmekre, az akaratra, az őszinteségre…Felmutatás volt…megvallás…

Szerintem - komolyzene

Wed, 29 Feb 2012 19:13:18 +0100

Nagyképűen indul talán az írás. Február 28-án elnöke lehettem az egyetemen egy muzsikus kolléga doktori szigorlatának. Ilyen esetben ez koncertet jelent elsősorban, ekként feltétlenül más közegben értelmezendő az egyszerű tényközlés. Koncert és egyetemi szigorlat így annyi, mint egy kulturális közéleti esemény és a szakmai minősítés fórumának egybeesése. Miért bocsátom mindezt előre? Azért mert hibának vélem, hogy elképesztő felkészültségű muzsikusaink olykor szinte a teljes visszhangtalanság elszigetelt helyzeteiben hozzák létre legjobb teljesítményeiket. Csak azért, mert az egyetem falai között zajlik a cselekmény. Most nem egészen ez volt a helyzet, Bali János Liszt-díjas furulyaművész az egyetem Művészeti Karának új Liszt Ferenc koncerttermében lépett fel, fiatal pályatársai, a Művészeti Szakközépiskola növendékei szép számmal voltak jelen, megtöltve a hangversenytermet. Mégis jó szívvel gondolok arra, hogy kis erőfeszítéssel sokkal szélesebb körű, nagyobb szakmai nyilvánossággal övezett esemény lehetett volna ez a rendkívüli hangverseny. lebilincselő ízlés és professzionális áttekintőkészség mutatkozott meg már a program összeállításában is. Egymás után sorban adta elő Bali János a maga autentikus hangszerein
Adrián Willaert (1490 - 1562): Sacro fonté — motetta a5 (1539), saját diminutiójával (diminutio: kicsinyítés, szűkítés), majd Dario Castello (17. század első fele) Sonata secondaját játszotta (1621), később Jacob van Eyck (1589-1657): A csata (1649) című darabja következett. Egy szonáta Arcangelo Corellitől (1653-1713):Op.5/4 „Fitted to the Flute by an Eminent Master" (1707). Bemutatta Bali János egyik saját kompozícióját, a Kindergartent (2009-2012), majd fiatal magyar szerzők műveit, mint Kondor Ádám (1964): Hommage á Jakovits (1991), illetve Tornyai Péter (1987): Egy majdnem lakatlan szigeten (Bali szigetén?) (2011) című fantasztikusan míves és látványos zenei performanszát. A furulyás Bali Jánost mértéktartó figyelemmel kísérték és sikerében nyilvánvalóan jelentős mértékben osztoztak: Kállai Nóra — cselló-, és Pétery Dóra — orgona és zongorajátékukkal.

A furulyások repertoárjának egyik kiemelkedő területe a késő-reneszánsz diminutio-irodalom.
zöme tankönyvekből származó példa; ezek nyomán, a Girolamo dalia Casa által megadott fordulatokból („II vero modo di diminuir", 1584) írta Bali János saját diminutióját Willaert motettájára. A kontrasztokban gazdag, tépett formákat építő korabarokk szonáta-irodalom furulyán is megszólalt. Dario Castello — a velencei San Marco székesegyház fúvósainak a vezetője, épp akkor, amikor Monteverdi volt a „maestro di cappella" — szonátái iskolateremtők voltak. Újsze¬rű effektusokat használt a Bali által játszott műben visszhang utánzás és különféle trillák mellett egy akkor divatba-jött orgonaregiszter, a „tremolo" utánzása is megjelent.
Jacob van Eyck az utrechti katedrális vak harangjáték¬mestere volt. Vasárnap délutánonként a templomkertben gyönyörködtette furulyajátékával az arra járókat. Reper¬toárja a korszak népszerű dallamaiból, egyházi énekek¬ből, slágerekből, táncokból állt, ezekre variációkat komponált. E műveket lejegyezték. Itt volt egy mű, mely csatazajt, kürtök harsogását imitál¬ja. Van Eyck két dalt is bedolgozott ebbe a kompozíciójába; közülük az első („Wilhelmus") mind a mai napig a holland nemzeti himnusz.
A nagybarokk furulyairodalomban Corelli hegedűszonátái nem csupán stiláris mintákat adtak a furulyára író szerzők számára. A Bali által játszott mű, az egyik sonata da chiesa ismeretlen mestertől származó átirata London¬ban jelent meg, 1707-ben. Minden ízében hitelesen szólalt meg ez a számos fennmaradt Corelli-mű között a stilárisan legegységesebb, legkiérleltebb kordokumen¬tum. Bali János tanárként törekszik arra, hogy a furulya tanítása közben a gyere-kek a kortárs zenével is találkozzanak, hogy ők maguk is rögtönözzenek, komponáljanak. Az ő számukra írott kis darabjait foglalta össze „Kindergarten" című munkája. Bámulatosan kedves és találó zenei helyzetek-élethelyzetek elevenedtek meg a darabokon keresztül. A vizuális művészetekkel foglalkozók szívét, az enyémet is megdobogtatta a két utolsó darab. Kondor Ádám furulyadarabja Jakovits József (1909-1994) emlékét idézte fel. A hosszú amerikai tartózkodás után nyolcvanévesen hazatérő szürrealista szobrász kiállítás megnyitó¬jára készült darab Bach- és Mozart - részleteket rejtett. A csellóhoz mély hangolású furulya társult. Tornyai Péter szólódarabjában Bali János tucatnyi furulyát használt, volt olyan pillanata a darabnak, ahol öt is szólt egyszerre. A szerző nem papírra írt, hanem a hangszerek¬kel is kísérletezve komponált. Bali gyakor¬lás közben jött rá, hogy pedálok alkalmazásával a két kezének lehetőségein messze túl tud, mert túl kell lépnie. Az ehhez szükséges berendezést hónapokon át fejlesztette. Megoldotta a hangszerek bizton¬ságos és kézre eső rögzítését, a luftballonokkal történő levegőellátását, az apparátus szállíthatóságát. A Csörgő Attila mobilszobrait idéző állvány készítése közben eszmélt rá, hogy ötéves korában, egy sarrusophon fotójának megpillantásától fantáziájának vágyálma volt, hogy egy pedálokkal is ellátott, bonyolult fúvós-hangszer-gépen játsszon. A vágy megtestesült Tornyai darabjának sok munkával előállított szuperhangszerében. Kedves és egyszerre látványos, zenei értelemben és performativ elemeiben együttesen magával ragadó előadás volt. A légzőgyakorlattól a mechanikus robbanásig, melodikus futamokon át ritmikus zörejekig teljes hangzásvilágot teremtett.
Kimért, precíz, tökéletesen formáló muzsikus Bali János. Nagy élmény volt vele és együttesével lenni. Üröm az örömben, hogy a feltehető érdeklődést nem lehetett ez esetben mozgósítani, kevesen lehettek tanúi, élvezői a rendkívüli zenei délutánnak.

Ötletfal - Szánkó-city – szánkópálya a Széchenyi téren

Mon, 27 Feb 2012 22:59:01 +0100

Az ötlet nagyon tetszett!!!!!!! A hozzászólások viszont pontosan megmutatták a "helyzetet"..... nem kell tárgyalóasztalhoz ülni , azzal csak az idő meg az életkedv megyen el.
Jövőre - ha lesz hó , mert idén volt bőven / kb 8-10 napig / - egyszerüen az első napon meg kell csinálni és annyi...
Grat mégegyszer!

Szerintem - komolyzene

Sun, 26 Feb 2012 10:24:49 +0100

Engedelmet, engedelmet…
Verdi Falstaffja a Pécsi Nemzeti Színházban
2012. február 25.

Mrs Quickly (Sebeske) szerepében énekli-mondja ezt (engedelmet, engedelmet…) Bukszár Mária nagyravaszul asszonybarátai (Alice, Mrs. Meg Page és Annuska) nevében is cselszövényének helyet csinálva Sir Falstaff bel(bél)világában. Ezernyi előadása után erről az operáról is valószínűleg megírták már, amit keletkezés-, és zenetörténetéről, elméleti és esztétika, valamint más olvasatairól tudni illik. A nagy operák, Nabucco (1842), Macbeth (1847), a Rigoletto (1851), a Trubadúr (1853), Traviata (1853), az Álarcosbál (1859) mind harminc-negyven évvel korábban születtek. Verdi (1813-1901) is már mindent tudott a zenéről, - ezért aztán talán valószínűleg nem is a zene érdekelte igazán – amikor csaknem nyolcvan évesen a Falstaffot lejegyezte (1893). Igaz, hogy hat évvel a Falstaff előtt az Otellót fejezte be (1887), ezért nem beszélhetünk kihagyásról, hanem a folyamatos munka közepette végbemenő stiláris-szemléleti átalakulásról. Aki a korai nagy operákat ismeri, nyugtázza, hogy a hagyományos áriák csúcspontjaira szerkesztett zenei kirakójáték itt átalakul és egy – a jelenetek rendjével színpadtechnikai okok miatt sajnálatosan darabossá tett, de – folyamatos történés és cselekvésvonal egysége jön létre, valamiféle, nekünk már inkább a húszadik századból ismerős modernség, amit persze a zenei alapanyag, a színpadkép, a jelmezek és az előadás maga támasztanak alá. Itt minden megnyilvánulásra figyelni kell, és bár van az operában néhány áriának mondott mutatvány, ezek alig tűnnek ki a zenei dikció nem ilyenszerű formái közül. Talán a korai modernség szellemének felszivárgása az érdek, ami miatt 1927-ben a pesti opera is műsorára tűzte. Nem siettek vele. A Nabuccot már 1847-ben bemutatták a Nemzeti Színházban. Az opera második előadását, a második szereposztásban hallottam-láttam szombaton este. Az élmény befogadásának ezt a két érzéki pályáját azért szeretném hangsúlyozni, mert mindkettőre nézve kiváló terhelési próba volt, a lehető legjobb kimenettel. A rendezés erénye, hogy a muzsika, a színpadi játék, és a színpadképek egységén belül teljes illúziót keltő vizuális sokféleség hiteles-tartalmas összekapcsolódásai hatékonyak lehettek. Nem kis mértékben élményforrás volt az árokban rejtve munkálkodó zenekar, amely önmagában is biztos, de a karmester (Kovács János) jóvoltából csillogóan professzionális, a kamarazenei megnyilvánulások mellett mármár nagyzenekari hangzásokkal mulattatott. Ez szinte hihetetlen élmény volt, aminek magyarázata ugyancsak bizonyos kulturális peremfeltételek átalakulásában van. És amivel valójában a legtöbbet kellene foglalkoznunk. A sok remek színészalkat, új hangok, nagy feladatok megoldására predesztinált karakter, nemzedéki-szakmai szempontból is differenciált kar. Az előadás (Nagy Viktor rendezése) befogadja a három felvonás hat jelenetre bontott eredeti szerkezetét, látványos szakítást sem valósít meg a történeti színpadra állítások motívumaival. Horesnyi Balázs színpadképe az angol reneszánsz Inigo Jones körüli stílusnosztalgiáit és William Hogarth festői-grafikai szarkazmusát (éppenhogy Sir John Falstaff körüli sertepertélését) vegyíti. A ruháskosárba tett Falstaff csapóajtón keresztül Temzébe dobása lehetett volna egyszerűbb is, ha már elcipelik a szolgák a fura szállítmányt az előtér mögött sejthető szakadékhoz. De visszafordulnak. Mégis a csapóajtó – ahol aztán Falstaff nem is tud eltűnni, hosszan nézzük kalimpálását. Ez egy kis döccenés volt, ugyanakkor a derű forrása is. Elfogadjuk stilizálásnak. Csakhogy a következő jelenetben Falstaff kimászik a folyóból (Windsor környékén?), szárítkozik, kiönti a vizet a csizmájából. Konkrét, érzéki. Nem bajlódnék a Falstaff (Cseh Antal) üzeneteivel. A 360 fokos szögben látás felettébb hasznos voltáról. A toleranciáról, az öniróniáról, amit az önismeret hatalmaz fel szólásra (dalolásra). Most érzem csak igazán, hogy az itt adott terjedelmi keretek milyen szűkek. Hisz’ itt kellene szólni a megújuló pécsi operatársulat ígéretes személyiségeiről, az őket gyámolító és magabiztos szakmai bátorítást nyújtó Gulyás Dénesről, aki nem restellte maga behozni az előadás szereplőinek a pompás virágkosarat. Mellé mi is odatettük a magunkéit. Hatása volt a darabnak, öröm volt benne lenni még a hatodik sorban is. Teltházas előadás volt. Kezdjük kényeztetni a színházat? A szakkritika meg majd úgyis mond az enyéimnél mélyebb és megalapozottabb mondatokat.

Szerintem - kiállítás, képzőművészet

Fri, 24 Feb 2012 22:45:07 +0100

Aranykori látomásaim
Pongrácz Éva kiállítása az ANK galériájában
2012. február 23.

Ötven mű, rajz, festmény, szőttes, kis imasarok családi relikviákkal, indiai illatok, földön heverő képeslapokon korábbi munkáinak reprodukciói, Csizmadia Sándor gitárral kísért Lennon dalai, főként az Imagine, az asztalon egy vekni kenyér, zöld tea illata és jófajta borok flaskái. India-barátok és Pongrácz Éva pedagógus festőművész barátai, tisztelők körben. A Kagylókürt folyóirat kötegei a művész interjújával. Merthogy Pongrácz Éva utóbbi munkái saját India élményét kibontó, azokat vizuális átiratokká fejlesztő Aranykor dokumentumok. Ezek láthatók két hétig az Apácai Nevelési Központ kiállítótermében. Az olvasatai szerint sem egyszerűen felfogható korszak kétségtelenül imaginárius értelmű felidézése nem egészen kockázatmentes vállalkozás, hiszen ebben a művész nem támaszkodhat biztonsággal közönségének arra az adottságára, hogy benne a teremtés hite, a mitológia tudása és önismeretének-önértékelésének eredményei szoros kapcsolatban lehetnek. Hogy nem szakadt el Istentől életének egyetlen mozzanatában sem. Az Aranykor - képzet hitele ezen bizonytalanság miatt a művész azon állításán alapulhat, amit közönsége számára meg is vallott a megnyitó során: az Aranykor benne van és nem is rejtve, lásd a kiállítást. Kedves fesztelenséggel előadott, érdekes vallomást hallhatott tőle, aki ezen a megnyitón résztvett.
A falakon körben friss és korábbi munkák. Itt van a csendélet és enteriőr, amit még Bizse János gyámolításával készített 1962-ben, itt vannak a kolorit-kísérletek a hetvenes évekből, a cigányiskolai oktatómunka évtizedeinek köszönhető nagyszerű könyvek, az ezekre utaló kisebb festői-rajzi munkák. Itt van a kvadrát formátumban sorozatművé váló virágok, szirmok színes, életteli, nemegyszer erotikus kacérsággal is csiklandozó csokra. Az élet és a világ csakrája - fordít a kifejezéshez aztán gyűjteményének nagyobb része, a közvetlenül India ihlette lapok együttese. Milyen India akkor az övé? – kérdezzük képei előtt. Azok válaszolnak, leírva a műemlékekkel találkozó európai utas megrendülését az óriási méretek és műgond előtt, amit a sztúpák, őserdei kegyhelyek hellenisztikus finomsággal megmunkált sziklafejei előtt érezhetett. Asszonyok a legkülönbözőbb vallási és etnikai helyzetekben, gyermekek és öregek, akik a XXI. századot éppúgy felidézik, mint az őskor emberi megmutatkozásait. Amelyekbe belelátja önmaga anyai szereplehetőségeit, múltját, benne látja kereszténységének európai eredetű ikonográfiáját, Máriát és a kisdedet, a szentek feje körüli glóriát és/de nem feledheti Síva bélyegét sem, amiket aztán egymásra futtat. Pongrácz Éva nem tölthetett annyi időt Indiában, hogy elmélyülten és elkötelezetten felülemelkedjen európai fogantatásának és felnőttségének korlátain. Magyar maradt, akinek ha a megértésre csak ösztönös eszközei vannak, képzettársításait és reflexek sokaságát árasztó kreativitását „vetheti be”, ha véleményt akar mondani helyzetéről és India hatása alatt lévő érzékeiről, csak a felületet faggathatja. Miközben persze érzi, hogy a mélyben szinte biológiai formában létező, genetikusan rejtett hordozói vannak a jelennel összekapcsolódó százezer éves kulturális múltnak. India színeinek érzéki sokasága, az élénk kék és erőteljes rózsaszín, majd bíbor árnyalatok intenzitása feltétlenül ott van a lapokon, de az Indiában megélt hangulatok éppúgy. És ezek „képtelensége” is. Szemünk előtt az európai látás hagyományában gyökerező, sarkos megfogalmazásokban egzotikus kertek, gazdagon díszített paloták veszítik el szép sorjában paradicsommadaraikat, az indiai miniatúrák tarka sűrűségét, kaméliákkal és lótuszvirágokkal díszített labirintusaikat. Drámai ebben a számvetésben, hogy amit az európai képíró hagyomány használni képes, milyen leegyszerűsítő és konstruáltan darabos még ezeken a nőiséget, érzéki önátadást és befogadó vonzásokat szimuláló műveken is.

Szerintem - komolyzene

Fri, 24 Feb 2012 10:41:44 +0100

Egyetlen dal
A szombathelyi Savaria Szimfonikusok és Richard Strauss a Kodály Hangversenyteremben
2012. február 23.

Kívülállóként is izgatottan olvasom a műveltség bármely megnyilvánulását, amelyről tudom persze, hogy egyes tényleges esemény értékelésénél olykor csupán intellektuális töltőanyagként van bevetve, többnyire, amikor nincs elég szó, nincs elég bátorság, érzék, vagy érdeklődés a szóban fogó előadás kritikus körbejárására. Bevallom, főként azért igyekeztem a szombathelyi Savaria Zenekar koncertjére különös érdekeltséggel, mert vokális kedvenceim között Richard Strauss Négy utolsó éneke feltétlenül ott van. Az ötödik, amit halála miatt nem fejezhetett be, pedig a titkok titka maradt a számomra, még izgatóbbá téve a megelőző négyet. A világ nagy szopránjai után szerettem volna hallani Bazsinka Zsuzsát, akit ezen az estén aztán a betegsége miatt Kolonits Klára helyettesített. Nem duzzogok egy cseppet sem, noha tudom, hogy van valami tekintélyelvi rétege a műsorválasztásnak. Sikerre ítélt ciklus, a benne felvonuló zenekarok, énekesek és dirigensek olyan kitörölhetetlen nyomokat hagytak maguk után, amikből már invenció nélkül is kivonható a mindenkori vonzó előadás minden zenei (és zenén kívüli) kelléke. Ahogy ez a késői Strauss művekkel van, majd’ mindent tartalmaznak a zene, de főként a német zene világtörténetéből. De a Négy utolsó ének hangzásvilága az idős kor melankóliájának éppúgy tükre, mint a két háború közötti időszak érzületeinek és persze zenei újdonságainak.

Az életmű egészén belül Richard Strauss filológiai szempontból izgató kísérlete, ahogy a Alkonypír (Abendrot) hatvan évvel korábban komponált dalának, a Halál és Átváltozásnak anyagát idézi vissza, és ahogy a halál szó (der Tod) elhangzik az énekestől a dal végén. Ennek a három fonémának az intonálása – ha sikeres - önmagában is megér egy koncertet. Rengeteg a tudásunk az alkotóról, a korról az előadásokról, ezért megkérdezzük magunktól: mit érdekel még bennünket mindez? Miért hallgatjuk újra és újra figyelemmel, és miért akarunk folyton megrendülni attól, amit hallunk? Csak egyéni érvényű választ adhatok, ezen a helyen az ilyesmit talán elnézik. Fiziológiai oka van a zenei hatásnak. Platon óta tudjuk: a rezgések. A hangok megfelelően kiválasztott és rendszerezett frekvenciája visz a mélységhez, az érzéseknek teljes értékű és kiszálazhatatlanul összetett sokaságához, ami olykor megkönnyezteti az embert. Amikor a dalokon keresztül hatni kezd. Ez a hatás furcsa módon táplálkozik a zenei formálás világosságából és egyszerűségéből, ami viszont már az előadásból következik. Az Alkonypír? Az életből távozás, az eltűnés bekövetkező tényéhez érzések kapcsolódnak. Letisztult, tömör képletek. Hosszú melodikus szőttesben kanyarog és fonódik egybe egy nagy zenekar és a megállíthatatlanul szárnyaló magányos szoprán hang. Strauss nyolcvankét éves korában írta a dalokat. Igaznak érezzük most ebből a zenéből, ebből a versből: életének minden jelmezét, álarcát levette, a halál pillanata előtt úgy áll előttünk, mint ahogyan megszületett. Meztelenül. Nagy vállalás, nagy minta, nagy képtelenség. Nem a hősök korát éljük, és legtöbbünk megengedheti magának, hogy ne legyen kedve a hősies élethez. Meg is mosolyogjuk rendesen a népeket, akik ezt nem így gondolják.

Közben észlelem, magam sem játszom mással, mint ismeretekkel és a megérzéseimmel, ahelyett, hogy a véleményemet mondanám. Közvetetten azonban talán felismerhető, mindezt egy zenei előadás, egy precíz, kitűnően bemelegített zenekar, Vásáry Tamás karnagy, az énekes Kolonits Klára jóvoltából válik megragadhatóvá. Minden bizonnyal a közös muzsikálás és a próbák hiányából adódott azonban, hogy maga az éneklés a nagyzenekari apparátus tündökletes és rendkívüli dinamikájú működése következtében teljesen elhalványodott. Olykor érthetetlenné (hallhatatlanná) vált, a nagyzenekar hangjainak áradatában majdhogynem az azonnali megsemmisülés veszélyhelyzetében jöttek létre a dalok. Ádáz küzdelem a képességeinek határára érkező énekes és ezt a drámát nem észlelő zenekar között. Vásáry Tamás a maga vezérelte hangzuhatag közepén állt, háttal az énekesnek, az erősítő használata pedig…? Egyetlen dal előadásáról beszéltem. Négy perc volt. A koncert másfél órás.

Szerintem - komolyzene

Thu, 23 Feb 2012 15:38:29 +0100

HANGVERSENYen voltam kedden este a Liszt Ferenc Hangversenyteremben. Ezt a mondatot 1960 óta számtalanszor leírhattam volna, hiszen a Liszt-terem volt a város hangversenyterme, nőegyleti teremből, majd a budai pártkör (MDP, MSzMP, a fiatalabbak kedvéért) helyiségéből átalakítva, cserépkályhák fűtötték, hideg csőszékeken ültünk, nem csak a közönség, mi, előadók is, később lett légbefúvós fűtés, igaz, csak koncert előtt és a szünetben működhetett a hangja miatt (az új Liszt-teremben is hallatszik a légbefúvás, de diszkrét és egy félóra után megszokom, már nem is figyelek rá), a színpad is megnagyobbodott, orgona is épült benne (Antal Gyurka bácsi a Mátyás-király utcai főiskola egyik termében lévő picinyke orgonát helyezte át hivatalosan az akkori Liszt-terembe, hiszen klerikális hangszert - az orgonát - abban a korban nem volt szabad építeni, azt hiszem egyetlen alkatrész sem került át az újba, de így lehetett megideológizálni), számtalan emlékezetes hangverseny emléke, nem hivatalos koncertek közbeni egyestés kiállítás emléke - a nem hívatalosan támogatott, megtűrt fiatal képzőművészeké (ma Párizsból jár haza, sajnos ritkán, kurzust tartani egyikük) - tölti meg ezt a hajdani Liszt-termet.
De a terem tovább él. Ma újból létezik. Csak helyet változtatott. Remélem, a szelleme is a régi. A folytonosság biztonsága. Akusztikája is kiváló, nagyzenekar kivételével minden gyönyörűen szól benne. Megjelenése, ruhája korszerű. Székei kényelmesek, nem recsegnek, színei semlegesen kellemesek, technikai felszerelése az elérhető legmodernebb.
A Zsolnay negyedben helyet kapó PTE Művészeti Kar Zeneművészeti Intézetének (tudom, hosszú leírni, de így korrekt) harmadik emeletén járunk, az idei tanév első tanári hangversenyén. Bár nagyszerű műsorközlő kollégám, aki maga is gyönyörűen zongorázott az estén, első tanári hangversenyként - hagyományteremtő szándékkal(!) - jelentette be a koncertet, fiatal lévén nem tudhatta, hogy a hagyomány megteremtődött - sok-sok tanári hangverseny emléke él bennem, némelyek a Főiskola, az Intézet falai között, némelyek az akkori Liszt-teremben, néha az akkori Országos Filharmónia rendezésében (az OF kamarabérleteiben évenként szereplési lehetőséget kaptak az un. helyi művészek, akik ki mások lettek volna, mint a MK elődintézményeinek tanárai), szóval játszottunk, amikor lehetett, mert más a szó a zeneórán és más az élmény, amikor a hóhért akasztják, mint ezt említett kollégám is szellemesen megjegyezte.
Szóval hangverseny volt az új Liszt-teremben, nagyszerű volt, hosszú volt, majdnem telt ház előtt zajlott, siker volt, élmény volt.
Picit szeretnék csak zsörtölődni. No, nem az előadásokon, távol álljon tőlem bármiféle kritikai megjegyzés nagyszerű, virtuóz, felkészült kollégáim felé, koncert után közvetlenül a mondás is azt erősíti, hogy vagy jót, vagy semmit, de amikor a Művészeti Kar megalakulását készítettük elő az Egyetem művészetoktatással foglalkozó tanszékeiből, belső tűz és öröm égett bennünk, hogy igen, most egy intézményben lesz mindkét nagy művészeti ág, mennyire inspirálja majd egyik a másikat, hiszen valahol közös a lényegünk, egyek a céljaink, csak az eszközök mások. Ezen a kedd estén semmilyen rendezvény nem volt a városban (hová is lehetne ma este menni, - jegyezte meg a szünetben Aknai professzor úr - mint ide, hangversenyre), szóval örültem volna az új Liszt-teremben képzőművész kollégáimmal, barátaimmal is találkozni.

Szerintem - a közterekről általában

Thu, 23 Feb 2012 14:31:11 +0100

Sülle Ferenc
Az Indóház tér újjáélesztése az akkori terv szerint véleményem szerint "hál Isten" nem történt meg. Most viszont ismét aktuális. A MÁV 2012-ben
1.5 Mrd Ft kerettel közbeszerzési eljárást írt ki az állomás (felvételi épület)
felújítására. A város kiírta a közbeszerzést a közösségi közlekedés intermodális csomópont és a kötöttpályás közlekedési hálózat megvalósíthatósági tanulmányára. Az egészet komplex módon kellene kezelni.Jó lenne közösen megvitatni a kérdést.

Ötletfal - A kérdező polgármester

Tue, 21 Feb 2012 23:52:00 +0100

régóta mondogatom, hogy a tervtanácsok [jelen esetben a polgármester mint gyűjtőfogalom is ide értendő] összetétele nem csak építészekből kell, hogy álljon. az építészet összművészeti mozgalomként is értelmezhető, ha ugy tetszik, akkor totális közügy. ezért sokkal pontosabb eredményre jutunk, ha a tervtanács mondjuk társadalomtudósból, filozófusból, történészből, írókból és építészből áll. a jó polgármester maga köré szervez egy tanácsadó testületet. olyan emberekből, akik el tudják magyarázni egy-egy döntés társadalmi, gazdasági, művészeti, stb következményeit. ha létrejön ez az ideális állapot, akkor lehet hosszú távon gondolkodni. akkor lehet tárgyalni a civilekkel, mert meglesz a kommunikáció képesség. ez garancia arra, hogy az építészeti problémáktól kissé eltávolodva részletesebb, minőségibb döntések jöjjenek létre. a tv mellett szerintem web2 és közösségi médián keresztül lehet kommunikálni, az alulról jövő civil vonal elkerülhetetlen. ugyanakkor nehezen tudom elképzelni azt a helyzetet h egy élő műsorban az önkormányzat -polgármester- bevállal egy korábbi álláspontjával ellentétes felvetést és annak megértése és elfogadása után véleményt változtat. bár ez pozítiv szerep.....

Szerintem - komolyzene

Mon, 20 Feb 2012 11:52:40 +0100

Az ÉS legutóbbi számának hátoldalán Csengery Kristóf nosztalgiázik kissé dalest-kritikájának bevezetésében a polgárinak számító vonósnégyes- és dalestek megritkulásáról mai hangversenyéletünkben. Valóban, itt Pécsett is, amíg élvezzük a nagyszerű, új hangversenytermünk változatosnak és jelentősnek mondható programjait, mintha megritkultak volna a kamarazenei események. Ha koncert, akkor Kodály Központ-elven nem mindenféle formációnak szerencsés a gyönyörű nagyterem, sem léptékében, sem nézőszámban. (Egyébként kíváncsi vagyok, mikor jelenik meg szóhasználatunkban a MüPa-hoz hasonló rövidítés. Láttam már KoKö-t leírva, de az nem túl szerencsés.) Egy vonósnégyes - még ha világhírű is - nem hiszem, hogy megtöltené a nagytermet.
Szerencsére - szinte véletlenül - találkoztam egy rendhagyó kezdeményezéssel. (Rendhagyó? Ma. Talán. A 70-es, 80-as években számos példát láttunk erre Pécsett is.) A Caflisch cukrászda (kávéház?) szombat esti rendezvényén a Villányi Vonósnégyes koncertezett. Tagjai Deák Márta és Endrei Eszter hegedű, Deák Anna mélyhegedű és Janzsó Ildikó gordonka, valamennyien a Pannon Filharmonikusok jeles művészei. Fontos és figyelemreméltó, hogy egy zenekar művészei különböző kamarazenei formációkban is aktívak legyenek. Az említett kvartettnek hallható múltja van hangzásban, együtt-játékban, repertoárban. Hallható, mert a zenélés öröme náluk hangzásbéli minőségben jelentkezik. Kimunkált részletek, stílushűség, hangzásarányok egyensúlya jellemző játékukra. Műsoruk összeállítása az alkalomhoz készült: nemes értelemben vett szórakoztató muzsika szólt a kávéházban. Haydn-től a latinos ritmusoktól hemzsegő Michael McLean-ig játszottak vonósnégyeseket. Külön érdekességként talán Tillai Aurél tanár úr (fiatalkori?) vonósnégyesének két tételét említem. Megszólaltatása egyáltalán nem könnyű, hiszen kiderült, hogy Tillai tanár úr - aki műveiben és interpretációiban elsősorban vokális területen közismert - milyen jól és virtuózan kezeli a vonós hangszereket.
Talán reménykedhetünk a hasonló alkalmak folytatásában. A kávéházat működtető P. Horváth Tamás mindenesetre elkötelezett a hasonló rendezvények szervezésében és folytatásában. Talán az érdeklődő közönség is megszokja ezen ma már szokatlannak mondható rendezvényeket. Ha kis morgásnak is hangot adhatok az eléggé ki nem fejezhető ujjongás mellett, akkor megemlítem, hogy az előadók majd biztosan megszokják, hogy a művek között időt hagyjanak a kávéházi létnek és a személyzet sem fog mondjuk egy lassú tételben kiszolgálni.

Ötletfal - Fekete piac a gyerekeknek!

Sun, 19 Feb 2012 13:57:01 +0100

Még újabb információ: a város mégse tartja idén a piacot.

Ötletfal - Tour de Torony

Sun, 19 Feb 2012 13:55:22 +0100

Legújabb információ erről az ötletről: az Önkormányzat átveszi, és szeptember 1-én, a pécsi napon, meg akarja tartani az első futás versenyt. Az egész attól lesz sikeres, ha elég és jó reklámot csinálnak róla. Szerintem az összes magyarországi fútóklubot kénne informálódni.

Ötletfal - Szánkó-city – szánkópálya a Széchenyi téren

Sun, 19 Feb 2012 13:40:20 +0100

Péter képzőművészeti példája után a világhálón találtam egy másik holland példát is - ezúttal mait, fotón:

http://hpals.blogspot.com/2012/02/only-in-holland.html

Jó példa arra, hogy a hollandoknál a köztér télen is köztér. Sőt, igazából itt a csatorna jege lett az ideiglenes köztér. Nem biztos, hogy élnék a holland példa kínálta lehetőséggel, de azért jópofa példa, párhuzamnak.

Szerintem - Zsolnay Kulturális Negyed

Thu, 16 Feb 2012 19:07:51 +0100

Pécs gyönyörű város. Emberi felelősségünk megóvni, őrizni és fenntartani minden kuturális örökséget, amelyre büszkék lehetünk!
A magam részéről meghatónak és példamutatónak találom, h egykori osztályfőnököm, Kehidai László a Zsolnay örökség fenttartásáért folytatott küzdelme, munkája és kutatásai időt, energiát nem kímélve sokunk számára figyelemreméltó.
Azt gondolom, aki iylen odaadással, megszálottsággal és alázattal tud kiállni évtizedek óta egy nemes cél mellett, az mindenképp tiszteletet és figyelmet érdemel!

Ötletfal - Szánkó-city – szánkópálya a Széchenyi téren

Thu, 16 Feb 2012 16:00:26 +0100

Tök jó az ötlet, amire az egyik első reakcióm, hogy nem csak hogy jó, hanem kis költséggel és adminisztrációval megoldható.
Aztán miután tájékozódik az ember rádöbben, hogy a legegyszerűbb dolgokat is lehet bonyolítani addig, amíg az embernek a kedve is elmegy az egésztől. Remélem Zoránnak nem megy el a kedve (sőt, lehetőleg más is kedvet kap hozzá) és sikerül olyan forgatókönyvet készíteni amit a jövőben gyorsan lehet aktiválni is, mert mediterrán ide-oda, tél lesz jövőre is.
Simon említette valamelyik Amszterdami teret, ahol hasonló kezdeményezések otthonra lelnek - ennek azért nagy hagyománya van, azon a vidéken. Nekem az a Pieter Bruegel kép jut eszembe (ami mellesleg éppen Amszterdamban van...) ahol a városka főterének befagyott jegén sportol, dolgozik, beszélget a városi polgár - megtölti élettel a teret...és elképzelem a mi terünket is. Jó lenne. Rajtunk múlik.

Link a képhez:
http://www.ibiblio.org/wm/paint/auth/avercamp/rijks-winter-landscape/rijks-winter-landscape.jpg

Tízsoros

Sat, 11 Feb 2012 22:49:26 +0100

Remélem, hogy a moderátor nem tartja szimpla reklámnak, ha felhívom a figyelmet arra, hogy a www.podo-pro.hu-n megjelent két cikk az építész-társadalom sanyarú helyzetével és az ebből való kilábalás lehetőségével kapcsolatban. Az aktív pécsi építészeknek ajánlva...

Ötletfal - Szánkó-city – szánkópálya a Széchenyi téren

Fri, 10 Feb 2012 10:53:39 +0100

Zorán, kár, hogy nem olvastam előbb az utosó hozzászólásod!
Akkor nem a lelkes támogatás hangjá ütöttem volna meg, hanem azt a szomorú tehetetlenségét, amit mindig érzek, amikor elvérzik egy jó kezdeményezés.
Milyen okok és körülmények leküzdhetetlenek? A tér itt van, a hó is. A város felkészült a télre: vannak autói, kotrói, emberei... (ezt olvastuk ősszel a sajtóban) Akkor most miért nem lehet ezeket az erőket egy napra ide öszpontositani, és már kész is. (Mert egyébként hol dolgoznak? Nem látszik a takaritottságon) Bizonyára sok ember is megmozdulna, hogy a szánkóval együtt lapátot is vigyen és besegitsen!
Konstruktiv hozzáállás ez. A többi az szócséplés.

Ötletfal - Szánkó-city – szánkópálya a Széchenyi téren

Fri, 10 Feb 2012 10:41:58 +0100

Nagyon nagy ötletnek tartom! Tegnap, amikor gyalogosan küzdöttem a hóbuckákon, tovább fűztem magamban ezt a felvetést! A Ferencesek utcája, a Mária utca járhatatlan. Nem Tudom a Király utca jobb-e. De mennyire jó lenne, ha azt a rengeteg havat, ami a belvárost ellepi, és senki nem tud vele mit kezdeni, kihordanák a térre, hogy még izgalmasabb szánkópálya épülhessen! Dupla haszonnal járna!

Ötletfal - Szánkó-city – szánkópálya a Széchenyi téren

Thu, 09 Feb 2012 20:58:01 +0100

Ha nem is rajzban, de szövegesen készítettem terveket, leírásokat, és ma a az érintettekkel tárgyalóasztalhoz is ültünk. Sajnos az ötlet elvérzett, de a tárgyalás nem volt haszontalan. A hozzáállás ugyanis konstruktív volt, de az okok sajnos ennyi idő alatt leküzdhetetlenek, és a körülményekben, illetve a rendszerben keresendők. Az eredmény az együttműködési platform megszületése, és tavasszal részletes tervet dolgozunk ki közösen, amelyet a városháza a jövő télre akciótervi szinten kezel, és az adódó helyzetre ennek alapján kész reagálni, a terveket megvalósítani. Bővebben lásd a HASZNOSÍTÁS gombra klikkelve!

Köszönöm mindenkinek a támogatást, jövőre újra! :)

Ötletfal - Szánkó-city – szánkópálya a Széchenyi téren

Thu, 09 Feb 2012 17:48:13 +0100

Szerintem tovább kellene lépni!
Készítsen valaki egy nyomvonal tervet és egy megvalósíthatósági műszaki leírást.
Ezután azt már csak be kell árazni és máris kézzelfogható dologról beszélünk!
Nem?

Ötletfal - PÉCSI SZELET - a gasztro verzió

Wed, 08 Feb 2012 20:09:53 +0100

Jó ötletnek tartom!Bár a tapasztalatom az,hogy ötletek szintjén nagyon sok kreatív gondolat megáll!Én felajánlom a mascarponés répatortánkat(ADDO Étterem & Restaurant) a köz hasznosítására.A receptet nem árulhatom el,és ha megkérdezel bárkit az ízeiről,garantáltan nem mond rosszat!Én a húst elfelejteném,még a utcák is azzal vannak kikövezve...

Ötletfal - Szánkó-city – szánkópálya a Széchenyi téren

Wed, 08 Feb 2012 19:55:30 +0100

Az ötlet jó. Annyi kiegészítés, hogy máshol is van ilyen, pl. Szombathelyen.
Kialakított szánkópályának akkor lehetne értelme, ha lenne hóágyú (ahogy Szombathelyen). De amíg a sípályán sincs, addig csak álmokról beszélünk. Viszont most, hogy van hó, nem kell semmi különös dolog a szánkón kívül. Cselekedjünk, és menjün szánkózni. Ennnnnyi! :)

Ötletfal - Szánkó-city – szánkópálya a Széchenyi téren

Wed, 08 Feb 2012 14:43:00 +0100

Nagyon jó ötlet, csak sok a hegyes és az éles díszítőelem, a kedves tervezők - csak úgy, mint a Kossuth tér és a Jókai tér esetében - a 10 éven aluli lakossággal nem számoltak. Pl. a terepasztal a sarkaival a tér alján gyilkos fegyvernek is beillene.
De vannak olyan sávok, ahol ez megvalósítható, támogatom az ötletet!

Ötletfal - Szánkó-city – szánkópálya a Széchenyi téren

Tue, 07 Feb 2012 20:40:28 +0100

Nagyszerű ötlet! Ifjúkoromban vagy a Kaposvári utcán, vagy a Péter utcán szánkáztunk ilyenkor, de a megérkezés az autókjárta Hunyadi útra mindíg kétesélyes volt. Itt kevés ráfordítással biztonságosan lehetne téli-örömözni. Még forró csokit is lehetne kapni a tér valamelyik üzletében. természetesen a gyerekek örömére.

Ötletfal - Szánkó-city – szánkópálya a Széchenyi téren

Tue, 07 Feb 2012 18:28:23 +0100

Szerintem is jó ötlet, bár én egy kicsit szkeptikus vagyok, de hiszek a 'gránitban' és hiszek az ész feltámadásában, még ha az kínai is, -mármint a gránit, ami nem azért sárga, mert kínai... szkeptius, mert későnyáron koradu. "mutatványos kerekesek" ejtették ámulatba a járókelőt, végre élt a tér, mindenki tátotta száját, hogy nem csak pl. Londonban lehet ilyesmit látni, erre jött két 'térőr', kik véget vetettek és elzavartak ahelyett, hogy ők is tátották volna, mert hát utasítás fentről, mert nem tudnak észtelen döntéshozók mit kezdeni azzal ami valami, pedig nem kéne sok, csak élni hagyni ...ezért azt javaslom a számkópálya támogatása mellett, hogy szóljunk Bencsik Istvánnak, elég már a sok újjból, csináljon a tér sarkába egy bazi nagy fejet, amely fúj piszkosul, levegőt ki a szájából, és életet teremt és észt ád...tényleg, lesz ott szánkókölcsönző is, vagy akinek nincs ródlija annak be kell érnie egy nejlonzacsival?

Ötletfal - Szánkó-city – szánkópálya a Széchenyi téren

Tue, 07 Feb 2012 16:43:34 +0100

Egy éve bejegyeztük a Kossuth tér 2010 egyesületet,amelynek az lett volna a feladata,hogy eseményeket szervezzen a térre!Korcsolya pályát szerettünk volna,a KUBI nem engedte,mondván az konkurencia a városi jégpályának!
Nagyon vicccces!!!!

Ötletfal - Szánkó-city – szánkópálya a Széchenyi téren

Tue, 07 Feb 2012 12:02:54 +0100

Mi már elkezdtünk intézkedni... szánkópályák gyűjteménye Pécsett:

http://kulturka.hu/tartalomkezelo/tartalom/szankopalyak_pecsett

A térkép publikusan szerkeszthető!

>Simon: az Alföldön a negyedakkora szülővárosomban évek óta kiválóan működik a főtéren a kezdeményezés. Sőt, esténként szabályozni kell a tömeget.

Ötletfal - Szánkó-city – szánkópálya a Széchenyi téren

Tue, 07 Feb 2012 11:33:20 +0100

Ha azt szeretnénk, hogy legyen is belőle valami, be kell bizonyítani a döntésre jogosultaknak/kompetenciával rendelkezőknek/ anyagi és-vagy technikai eszközöket biztosítóknak stb. (a megfelelő rész aláhúzandó), hogy van erre igény, derű, és népszerűség... ehhez pedig valami "spontán" "flashmob" lenne célhoz vezető. 10-15 szánkóval kimenni, agyba-főbe csúszkálni, hóemberekkel kijelölni a slalompályát, videózni és youtube-ozni persze... , és akkor erre alapozva márciustól októberig összegründolni a hó esetén mozgósítható feltételeket.

Ötletfal - Szánkó-city – szánkópálya a Széchenyi téren

Mon, 06 Feb 2012 20:27:52 +0100

Klassz ötlet!

Még nem tartottam a szöveg végén, már gondoltam, hozzá teszem azt, hogy a Kossuth téren minden télen kis műjégpályát kénne üzemeltetni... :-)

Amszterdamban már hosszú évek óta csinálják ezt oriási sikerrel a Leidseplein-en, és három hete Maribor központjában is láttam egy ilyent. Ez nem is az Önkormányzatnak musszaj csinálni: masszek üzletként is mehet. Fontos az, hogy ott bérelni lehet korcsolyákat, meg mellette legyen forró kakaó vagy forralt bor kapható. Egy kis vidám zene se árt.